Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet
Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet 303 A posta 106 vidéki város 175 ezer telefonigénylőjét tartotta nyilván 1985- ben.21 A vidéki városok 71%-ában a nyilvántartott telefonigénylők száma teljes népességük 2-6%-ára rúgott. Százhalombattán, Egerben és Győrben a teljes népesség 7, Dunakeszin 9, Szentendrén már 13, Békéscsabán pedig 15%-a várakozott távbeszélőre. 1985-ben a telefonigénylők száma a mezőgazdálkodással foglalkozó alföldi városokban (Hajdúnánás, Túrkeve, Törökszentmiklós, Kisújszállás, Mezőtúr, Karcag), illetve egyes 1983-1984-ben várossá nyilvánított településeken (Zirc, Zalaszentgrót, Tiszafüred, Szentgotthárd stb.) volt a legalacsonyabb. A lakásokba bekapcsolt főállomások tekintetében a városi rangsor élén Miskolc (25 ezer lakástelefon), majd tőle leszakadva Pécs, Debrecen, Szeged és Győr állt. A beszélőhelyek abszolút számát tekintve is Miskolc áll az élen mintegy 53 ezer beszélőhelyével. A száz lakosra eső beszélőhelyek számát tekintve Szekszárd (29 beszélőhely), és Mezőkövesd (26 beszélőhely) mutatói a legkedvezőbbek. A száz lakásra eső lakás-főállomások volumene tekintetében 30 feletti értékkel három város, Miskolc, Mezőkövesd és Szekszárd rendelkezett. A lakásállomány több mint 20%-ában volt telefon Tapolcán, Balatonfüreden, Pécsett, Egerben, Kazincbarcikán, Győrben, Siófokon és Salgótarjánban. A lakások 15-19%-a volt felszerelve távbeszélővel Nagykanizsán, Vácott, Sopronban, Szentendrén, Debrecenben, Keszthelyen, Mosonmagyaróváron, Zalaegerszegen, Szegeden, Gyöngyösön és Kecskeméten. A lakás-főállomások rangsorának alján azok a városok álltak, amelyek lakásállományának alig 1-5%-a rendelkezett telefonkészülékkel. Közöttük megtaláljuk a főváros agglomerációs övezetének városait (Dunakeszi, Érd), tradicionális nehézipari-bányászati központokat (Ózd, Dorog, Komló), perifériális forgalmi helyzetű kisvárosokat (Nyírbátor, Sárospatak, Zalaszentgrót) és természetesen a mezőgazdaságból élő alföldi városokat (Karcag, Szentes, Törökszentmiklós, Hajdúnánás stb.). Szembetűnő, hogy a lakás-főállomások relatív értékei szempontjából leggyengébb helyzetű települések halmaza (Dunakeszi kivételével) megegyezik a telefonigényléssel legalacsonyabb volumenben rendelkező városok halmazával. Egy 1982-ben végzett reprezentatív felmérésből22 tudjuk, hogy a magyar háztartások telefonellátottságára a település mérete, az iparosodás mértéke és a vasút jelenléte hatott pozitívan. A telefonhoz való hozzáférést a társadalmi pozíció, a foglalkozás és a településkategória befolyásolta. Minél nagyobb adott településkategórián belül egy család jövedelme, annál valószínűbb, hogy ren21 Mohács és Siklós esetében a nyilvántartott várakozók száma olvashatatlan. 22 Heller 1990.
