Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet
296 A városok mindennapjai, életvilága lebonyolítani. A postai nyitva tartáson túli időpontokban kétezer település 2,7 millió lakosával lehetetlen volt telefonkapcsolatot teremteni. Mindez a helyi és távolsági beszélgetéseket egyaránt érintette. A telefonállomások használhatósága tehát nagyban függött automatizáltságuktól. A kézi kapcsolású állomások legnagyobb arányban Szabolcs-Szatmár, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Vas megyében működtek. 1. ábra. A kézi kapcsolású főállomások a gépi kapcsolású főállomások százalékos arányában 1986-bann Ami a telefon sűrűségét illeti, a megyék ellátottsági értéke a korszakban 4,9 és 13 beszélőhely/száz lakos között változott. A beszélőhely-sűrűség szempontjából a legrosszabb helyzetben Szabolcs-Szatmár megye volt, itt alig több mint öt beszélőhely esett száz lakosára. 1986-ben a megye egyik országgyűlési képviselője Szabolcsot az ország béna végtagjának nevezte, és azt a válasz nélkül maradt kérdést tette fel: „Hogyan lehet egy olyan település gazdálkodó szervezetétől hatékony, piacra orientált működést elvárni, hogyha hétfőn reggel meghívja Budapestet, akkor kedden már kapcsolják”.11 12 Hasonlóképpen gyengén ellátott megyének számított Pest megye is. A dinamikusan növekvő fővárosi agglomerációs övezet telefonellátottsága igen alacsony színvonalú volt. A 20 ezer lakosú Kerepestarcsán például 220 főállomás működött 1985-ben.13 11 A térképek adatainak forrása Országos összesítő 14. p. Atérképeket Phengmaly Péter készítette. 12 Novák Lajos felszólalása 1986. október 24-én. Országgyűlési napló, 1985.1. kötet 733. p. 13 Telefonforgalom szempontjából Kerepestarcsához tartozott Nagytarcsa és Kistarcsa is. A községeket a gödöllői kézi kapcsolású, de egész nap működő központ kapcsolta be a táv
