Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet
FRISNYAK ZSUZSA A TELEFON NÉLKÜLI ÉLET Telefonhasználat a Kádár-korszakban A közhiedelemmel ellentétben Magyarország fejletlenségét a telefon-ellátottság terén nem az ország szovjetizációja, vagy a kádári gazdaságpolitika okozta. Magyarország 1945 előtt sem tartott lépést a követendő példának tekintett nyugati országokkal.1 Az viszont igaz, hogy a szocialista Magyarország távközlési elmaradottságát tovább súlyosbította a rendszer gazdaságpolitikája. Az ország a nemzetközi tapasztalatok alapján szükséges erőforrásoknak mintegy felét fordította távközlésre a Kádár-korszakban. 1955-ben a hazai beszélőhely-sürüség az európai átlag 70, 1986-ban már csak 50%-a. Magyarország telefonhálózatának fejlesztési üteme még a többi szocialista országnál is alacsonyabb szintű volt. A telefonnal összefüggő levéltári és statisztikai források esetlegessége, sőt tömeges hiánya nem teszi lehetővé, hogy a téma valamennyi fontos, társadalomtörténeti, térszerkezeti aspektusát feltárjuk. A hiányok közül a legfájóbb, hogy a posta vezérigazgatóságán kiselejtezték a telefonigénylésekkel kapcsolatos iratokat. Ami a telefonhálózat térbeli szerkezetét illeti, a kábelhálózat területi-műszaki jellemzőit feltáró dokumentumok még jó ideig titkosítottak. Ráadásul nincsenek hozzáférhető településszintű adatsorok sem a helybéli előfizetőkről. A Központi Statisztikai Hivatal, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, illetve a Magyar Posta kiadásában megjelenő különböző statisztikai kiadványokból nem lehet egyetlen vidéki város telefonhálózatának éves szintű mutatóit sem hiánytalanul összeállítani. A szocialista Magyarországon a távközlésre kiadásként, költségtételként tekintettek. A telefon nem produktív munkaeszköznek, sokkal inkább a hatalomgyakorlás eszközének számított. 1962-ben a távközlés feladatát - csökkenő 1 Az első hazai telefonhálózat igen korán - az 1877-es világelső bostoni hálózat után alig négy évvel -, 1881-ben megkezdte működését Budapesten. Az ismeretterjesztő szakirodalomban, de a közgondolkodásban is bevett gyakorlat, hogy a fővárosi telefonhálózat korai indulásának puszta tényéből a távközlés egykori fejlettségére következtetnek, azaz egy egyéni innovációs eredményt (a Puskás-testvérek teljesítményét) összetévesztik az innováció tényleges, társadalmi hasznosulásával. A telefonnal kapcsolatos gondolkodásmódban gyakran megfigyelhető másik tévedés, hogy korábbi adatokat hasonlítanak össze későbbi korokkal, azaz az adatokat nem helyezik relatív környezetbe. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv v. 2010.291-310. p.
