Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
282 A városok mindennapjai, életvilága helyette az otthoni kosztat és olcsóbb kikapcsolódási lehetőségeket, a tv-né- zést, meccsnézést, mozi- vagy cirkuszlátogatást választották. A Vasi Szemlében 1976-ban tették közzé a város vendéglátó-ipari hálózatának időbeli alakulását leíró vizsgálat eredményeit.40 A statisztikák alapján a város hálózatának bővülése és az ellátás minőségének javulása (a szerzők a fejlődés alatt elsősorban a hálózat bővülését értették - H. G.) érdemben a hetvenes évek második felétől figyelhető meg. 1960-ban még csak 15 étterem és vendéglő, 1970-ben 16, 1976-ban 21 működött a városban. Az igazi elmozdulás a nyolcvanas években kezdődött meg: 1982-ben összesen 52 vendéglátással foglalkozó üzlet működött szerződéses üzemeltetési rendszerben, amelyből 23- at a megyei Vendéglátóipari Vállalat adott ki. Mivel az új „gazdák” többnyire érdekeltek voltak kibérelt üzletük nyereségessé tételében, ezért általában ez együtt járt a vendéglátás színvonalának emelkedésével. „Az átlagosnál kulturáltabb, udvariasabb és gyorsabb lett ezen üzletek többségében a vendégekkel való foglalkozás, bátrabban kezdeményeznek. A nyitvatartási idő a szerződéses rendszerű üzletek egy részénél módosult, többnyire hosszabbodott.” - olvasható egy a városi Pártbizottság részére készült jelentésben.41 A forgalmi adatok tükrében a városi vendéglátó szektor jelentősen elmaradt a kiskereskedelmi bolthálózat jövedelmezőségétől. 1970-ben és 1975-ben a növekvő forgalom oroszlánrészét - az éttermek és az eszpresszók egy alkalmazottra jutó forgalmának két és félszeresét - az italboltok (borozók, söntések, talponállók), valamint a büfék és a falatozók bonyolították. A korszakban a legnagyobb mértékű növekedés a gyorsétkezést biztosító büfék és falatozók, valamint az eszpresszók számában tapasztalható. Az italboltok és söntések az összes vendéglátó-ipari egységhez viszonyított aránya 1970 és 1973 között némileg csökkent ugyan, ám az olcsó és gyors szeszbeszerző helyeknek bizonyuló önkiszolgáló boltok megnyitása miatt a szeszesital fogyasztás mértéke nem csökkent a meleg ételek vagy az alkoholmentes italok javára. A városlakók többsége a hetvenes-nyolcvanas évektől felgyorsuló életritmusnak és a munkacentrikus életvitelnek megfelelően az otthoni étkezés mellett az olcsóbb önkiszolgáló éttermeket, bisztrókat, büféket részesítette előnyben, emellett este vagy napközben beugrottak egy-egy italra, kávéra egy eszpresz- szóba, cukrászdába vagy vendéglőbe. Ilyen közkedvelt hely volt az Anita, a Rózsafa, a Mészáros, a Nefelejcs vagy a Romkert eszpresszó-cukrászda, vagy hasonló népszerűségnek örvendett, és a polgári világ egyfajta kontinuitását hordozta a Május 1. söröző, a panorámás KIOSZK vendéglő és a Csónakázótó mel40 SCHREY-VARGA 1976. 486-488. p. 41 VaML, XXXIII. 11. Kereskedelem és Vendéglátás szerepe a lakosság ellátásában. MSZMP Szombathely Városi Bizottsága, 1982. szept. 25-i PB-ülés
