Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek ... 283 lett felépített Tó vendéglő, amelyek a hatvanas évek urbanizációs és turisztikai beruházásainak köszönhetően nyílhattak meg. Közétkeztetést ugyan az első osztályú éttermekben is kötelezően biztosítottak, ám az ellátás minősége jellemzően alacsony szintű maradt. A családok megtehették, hogy hétvégén alkalmanként vendéglőben étkezzenek,42 azonban a hetvenes évek végére a vendéglői árak is emelkedni kezdtek. 1978-ban a Gyöngyös étterem étlapján egy komplett háromfogásos menü 20 forint 90 fillérbe került, ami már nem volt olcsó egy átlagos keresetű munkáscsaládnak. Este erre rájött a zenés felár, amiért a betérő vendég leggyakrabban magyar nótát, cigánymuzsikát hallgathatott. A város mulatóinak és éjszakai életének narratívái Éjszakai szórakozóhelyek a hetvenes évekig nem voltak Szombathelyen. Egyedüli színvonalas zenés szórakozási lehetőséget csak az 1958-ban felújított és kibővített Savaria Nagyszálló eszpresszója és táncterme biztosított a város lakóinak. 1967-ben megnyílott Szombathelyen az Isis Szálloda, amelynek üzletpolitikája és kialakítása már a nyugati turisták igényeinek is megfelelt. Az Isisnek éjszakai bárja is volt, amelynek 1969-ban indult műsoros programjaiban lenge ruhás táncosnők is szerepeltek.43 A Hotel Claudius a HungarHotels szállodalánc részeként 1972. július 1-jén nyitotta meg kapuit. A szálloda modem kialakításához belsőépítész és iparművészek munkáit használták föl.44 A hotelek bárjai a város új elitjének szórakozóhelyei voltak.45 Az Isis szálló vendégének lenni a külföldiek, a hivatalos úton lévők, valamint a magasabb jövedelmű csoportok kiváltsága volt. Egy 1969-es újságcikk szerint egy egyágyas szoba 70, egy kétágyas szoba 120 forintba került fiirdő42 Népszerű volt a 10 forintos menü, vagy az 5-6 forintért kínált zóna adag, illetve a rántott hús és az egytálétel. A korszak étlapjain kínált fogásokra jellemző, hogy a húsos ételek szinte kizárólag sertésből készültek, és a menüben minőségi felvágottat és trappista sajtot is kínáltak, amelyből egy adag meghaladta egy-egy készétel árát. VaMLXVII-1209/c/l. NEB, 1969. III. osztályú szövetkezeti kisvendéglő étlapja 1969. február 19-én. 43 „Kiss Emma táncos müsoramak mindig nagy a sikere. [...] A táncosnő befejezte műsorát, a zongorista egy titkos szemhunyorításra a „Delilá”-ba kezd. Ám nem sokáig játssza, mert onnan, attól az asztaltól ahol a fiú annyira igyekszik csinos partnerének kedvében járni, levél érkezik. A zongoristának és az énekesnőnek szól: énekeljük együtt „Mama”.” ANDRÁS 1969. 22. p. 44 Vendéglátás, 16 (1972) 8. sz. 10. p. 45 Az új szállodák éttermeinek és bárjainak használatában élesen elkülönült a hivatalos és az esti-éjszakai élet. Nappal vagy egy-egy rendezvény alkalmával a közönség is teljesen átalakult. Például az Isis éttermében és bárjában számos érettségi bankettet vagy párt-, tanácsi, illetve vendéglátóipari rendezvényt is tartottak.
