Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek ... 279 lecserélése, a vezetékes víz és zárt csatornahálózat kiépítése, amely az új városrészek kialakításával a hetvenes-nyolcvanas években kiterjedt a peremkerületekre is.28 Ezzel együtt, a korábban már említett idegenforgalmi és fogyasztási szempontok előtérbe kerülése okán, 1957-től korlátozottan újra engedélyezték a kisipart, megjelentek a gebines üzletek,29 a hatvanas évek közepétől pedig korszerűsítették a város vendéglőhálózatát, ami leginkább a talponállók kisvendéglővé és presszóvá alakítását jelentette.30 Az egyre több külföldi turista ellátása és a növekvő fogyasztási igények magasabb szintű kielégítése már a régi szakemberek rehabilitálását, tudásuk elismerését is szükségessé tette. Wagner Róbert31 édesapja is visszakapta „gebinesbe” volt vendéglőjét, a Gyöngyöst. A megyei vendéglátó-ipari vállalat új igazgatója, Csiszár Imre irányítása alatt, a központosított modernizáció jegyében, a városi vendéglátásban a polgári értékek követése, a minőségjavítása került előtérbe, amit a hatvanas évek végétől egyre jobban beinduló nyugati turizmus (illetve az erre való hivatkozás) is ösztönzött. Ennek eredőjeként az intézmények részben decentralizálódtak (például elterjedtek a gebines üzletek), és a korábban uniformizált egységek egyre differenciáltabb fogyasztásra kínáltak lehetőséget - ám ez csak a hetvenes évek végére vált általánosan elérhetővé a városban. A peremkerületekben azonban így is sokáig az italboltok maradtak egyedüli szórakozási lehetőségként. Ez a kettős helyzet lényegét tekintve az új lakótelepek kialakításával sem változott. Főként a szombathelyi vasútállomástól keletre eső peremkerületekben, de az új lakótelepeken is, így például a Derkovits-lakótelepen a hetvenes évek végén is csak néhány üzlet működött.32 Később itt, a város legnagyobb panel lakóöveze28 A polgári korban fejlett infrastruktúrájáról volt híres a város. 1900-ban már valamennyi utcában volt vízvezeték és csatorna. A vasúton túli Éhen-telepet pl. 1924-ben csatornázták. A bombázások azonban ezeknek a java részét elpusztították 1944-1945-ben. MELEGA 2001. 29 A gazdaságosság javítása érdekében a vendéglátó-ipari vállat több üzletet kiadott, ezeket nevezték gebines, azaz szabadkasszás elszámolású üzleteknek. 30 Például a Vidám büfé .köpködőjét” étteremmé, a Békét eszpresszóvá, a „Lófej” kocsmát cukrászdává, a Kispityert halászcsárdává alakították, és a Gyöngyöst újból megnyitották. Vendéglátás, 9 (1966) 10. sz. 31 Wagner Róbert (szül. 1945, Szombathely, kát.) vendéglős. Édesapja Wagner József, Schmall Gyula vendéglősmester tanítványa, a Sabaria kávéházban főpincér, majd szabadulása után a Palace kávéház bérlője lett. Ő maga üzletvezetőként dolgozott többek között a Kispityer Halászcsárdában, a Vidám, illetve a Gyöngyös étteremben és a Savaria Nagyszállóban. 1982- től a Kossuth Lajos utcában bérelte ki saját vendéglőjét, amelyet a privatizáció során családi vállalkozás formájában megvásárolt, és vendégudvarrá bővített. A beszélgetésbe időnként bekapcsolódott felesége és egyben üzlettársa, Marica is. Interjú Wagner Róberttel, készítette Havadi Gergő. Szombathely, 2008. (Az Oral History Archívum tulajdonában.) 32 SCHREY-VARGA 1976. 486. p.
