Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Havadi Gergő: Szombathely vendéglátása és szórakozóhelyeinek életvilága a Kádár-rendszerben
280 A városok mindennapjai, életvilága tében is kialakítottak egy éjszakai szórakozóhelyet Domus néven, ám működéséről eddig nem találtam írásos forrásokat. A hatvanas évektől decentralizálódó vállalati és szövetkezeti kereskedelmi vendéglátás új terei, elsősorban a lokális népi kultúrából építkező motívumok újraélesztésével, a hivatalosan kispolgárinak bélyegzett életmód és identitás feltűnését jelzik.33 Etimológiai szempontból is érdekes, hogy a kisvendéglők elnevezéseikben is a „kispolgári” fogyasztás szimbólumaivá váltak. A fogyasztói szocializmus kibontakozásának a jele volt az előszeretettel használt „kisvendéglő” és az eszpresszó (presszó) vendéglátó intézménytípusok elterjedése.34 Ezek már valamivel intimebb fogyasztást tettek lehetővé, a társas érintkezés újfajta tereit, formáit biztosították, amelyek részben a város korábbi polgári szórakozási kultúrájában gyökereztek, illetve ahhoz próbáltak idomulni.35 A hatvanas évek elején Szombathelyen is megkezdődött az üzlethálózat központi fejlesztési koncepciójának végrehajtása. A városi tanács végrehajtó bizottságának 1963. október 23-i ülésén vitatták meg a Vas megyei Vendéglátóipari Vállalat koncepcióját.36 A napirendhez hozzászólók többek között kritizálták a vendéglátásban dolgozók udvariatlan modorát, a helyiségek, főként az italboltok higiéniáját és az Aréna kerthelyiségét (később Ifjúsági Park) irányító üzletvezető szakmai hozzá nem értését. A csendrendelet betartása miatt este tíz óra után nem lehetett élőzenét hallgatni, ami gátat vetett a fogyasztást mindinkább ösztönözni kívánó városvezetés terveinek: az egyik tanácstag - aki feltehetően rendszeres látogatója a Savaria presszójának és kerthelyiségének - felvetette, hogy ne kelljen este tíz után a kertből a presszóhelyiségbe mennie azoknak, akik zenét akarnak hallgatni. A jelentés vitájában az egyik illetékes szkeptikusan megjegyezte, hogy az italboltok átalakításával nem tudják megnevelni a 33 A ’60-as évek közepétől a ’80-as évekig terjedő időszak a nagy magyar kispolgárosodás kora. Társadalomstatisztikailag szinte mérhetetlen ez a folyamat, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal végzettség, illetve foglalkozási csoportok szerint tagolta a társadalmat, s nem használt releváns, társadalomtörténetileg is értelmezhető kategóriákat, így a kispolgárosodás folyamata sem fogható meg statisztikai mutatókkal. GERŐ 1999. 34 A vendéglő maga is gyűjtőfogalom. A kisvendéglő jelenthet szószerinti értelmezésben az átlagos vendéglőnél kisebb alapterületű vendéglátó egységet, üzletet. Azonban a kisvendéglőkispolgár párhuzam egyértelműen manifesztálódik. A hatvanas években az átalakításokkal létrehozott vendéglők gyakorta kocsmákat takartak, és egy-egy üzletvezető kitartásán múlott, hogy el tudta-e távolítani belőle a részegeket. Ha ez nem sikerült, akkor alig különbözött a látvány a talponálló italboltétól, legfeljebb a betérők meleg ételhez is juthattak. Az eklektikus eszpresszók a korban részben a kávéházak megváltozott funkcióját töltötték be, de kevésbé voltak a társadalmi reprezentáció színhelyei. A társasági életben játszott szerepük azonban megmaradt. 35 HAVADl 2006. 324. p. 36 VaML XXIII-526/a/l 1. Városi Tanács VB
