Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből 261 májusában Magyarországon tartandó tanácskozásán már be akarták mutatni. Fölöttébb kínos volt, hogy a gyár a jármű első mintadarabjának elkészítését csak 1963 júniusára tudta vállalni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A gyárat 1948 óta irányító munkásigazgatót 1963 tavaszán viharos gyorsasággal - „megrendült egészségi állapotára való tekintettel” - saját kérésére nyugdíjazták.22 Lakatos menesztése után Horváth Edét nevezték ki a vagongyár vezérigazgatójának úgy, hogy egyidejűleg megtartotta a Győri Szerszámgépgyár igazgatói tisztét is. A döntés mögött valószínűleg az állt, hogy semmiképpen sem akarták egy új vezető beállításával a folyamatban lévő katonai projekt sikerét veszélyeztetni. Horváth Ede személye - mint lehetséges vagongyári vezérigazgató - már korábban is felmerült, de az ötletet a megyei pártbizottság mindig elvetette. Most viszont, más lehetőség hiányában, a megyei első titkár maga javasolta Horváth Edét Győr legnagyobb gyárának az élére. A személyi javaslatot Lombos Ferenc természetesen megbeszélte a kohó- és gépipari miniszterrel. Arról is döntöttek, hogy a két gyár egyelőre önálló marad. (A két, egymással szorosan kooperáló vállalatot 1964. január 1-jével vonták össze Wilhelm Pieck Járműipari Művek néven.) Lombos a párt végrehajtó bizottság ülésén teljesen nyíltan beszélt, amikor Horváth Ede városszerte gyakran emlegetett magatartásbeli problémáit ecsetelte. „Felvetődött az is, hogy Horváth Edével kapcsolatban van bizonyos undor [...] magatartását illetően [...] Horváth Ede, ha becsavarodik, gorombán bánik emberekkel, emiatt lesznek olyan elvtársak, akik nem valami hallatlan lelkesedéssel veszik, hogy Horváth elvtárs kettős beosztásban fog dolgozni.” A VB egyes tagjai felemlegették a két évvel azelőtti esetet, amikor a Szerszámgépgyár lenyelte a Hajtómügyárat, és ez a beolvasztás „pár száz családnak szomorúságot okozott”. Előre megjósolták, hogy így lesz ez a vagongyárban is. Porubszky János szerint Horváth Ede természete nem fog megváltozni. A Szerszámgépgyárat már teljesen felforgatta, korlátlan hatalommal intézkedett, embereket vont felelősségre pár száz forintos hibáért, selejtért, falakat döntött, szervezeteket vont össze, vagy választott szét. Ede „nem ember. Nagyon sok ember panaszkodott rá, és ha a Vagongyárban is ezt csinálja, 8 ezer embernél ez tragédia, még akkor is, ha (ez) esetleg gazdasági eredménnyel járna.”23 Takács Andrásnak komoly aggályai voltak a kettős vezetői poszt betöltésével kapcsolatban, Horváth Ede kinevezésével mégis egyetértett, ellenben komoly problémaként említette, hogy „politikailag a Horváth Ede kicsit analfabéta”. Lombos azzal zárta le a vitát, hogy most is lesznek olyanok, „akik sírnak, amikor Horváth Ede a Vagongyár vezetését átveszi, de hadd sír22 Kisalföld, 1963. március 2. 23 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 175. őe. A megyei pb vb 1963. április 19-i rendkívüli ülése.
