Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
262 Helyi társadalmak? janak...” Horváth Ede szakmai alkalmasságát senki sem kérdőjelezte meg, és mivel jobb jelöltet nem találtak, a párttestület ellenszavazat nélkül fogadta el öt a vagongyár vezérigazgatójának. Horváth Ede alaposan átszervezte a gyárat, centralizálta az irányítást, két főosztályt összevont, és két új főosztályt szervezett. Korábban a gyár igazgatóságán csak a végtermék elkészítésének a határidejét tartották nyilván, a közbeeső műveletekért az egyes gyáregységek feleltek. A Központi Programiroda felállításával viszont az anyagbeszerzéstől a termelésig és kiszállításig a kooperáció minden mozzanatát egy kézben tartották és ellenőrizték, így biztosítani lehetett a szervezet összehangolt működését. A Központi Programiroda mindenről tudott, és mindent előírt, ettől eltérni nem lehetett.24 Rendet teremtettek az anyagnyilvántartás körül, ebben a nagy gyárban ugyanis naprakész nyilvántartás hiányában egyszerre jelentkezett a hiány és a felesleg. Most viszont kisöpörték és más vállalatnak adták át a felesleges raktárkészleteket, ugyanakkor a központosított beszerzés időben biztosította a szükséges mennyiségű és fajtájú anyagokat és alkatrészeket. A Győri Szerszámgépgyárban alkalmazott elvnek megfelelően nem gépfajták, hanem a termelés logikája szerint csoportosították a gépeket. A görgőpályákon, láncpályákon, kocsisorokon továbbított munkadarabok így nem kóvályogtak az egyes üzemek között, lényegesen csökkentve ezzel a szállítási-anyagmozgatási időt és költséget.25 Az állandó átszervezések, amelyek a termékek olcsóbb és hatékonyabb előállítását célozták, ettől kedve több éven át napirenden maradtak és borzolták az emberek kedélyét. Az új vezérigazgató attól sem riadt vissza, hogy szükség esetén embereket bocsásson el. Megtette ezt már szerszámgépgyári igazgató korában is, amikor a Hajtóműgyámak a Szerszámgépgyárba való beolvasztása 270 ember elbocsátásával járt.26 Vagongyári vezetői regnálását azzal kezdte, hogy az átszervezések kapcsán feleslegessé váló improduktív létszámot termelő munkára csoportosította át. A női irodai dolgozókból, idegenvezetőkből, küldöncökből általában betanított munkás, hegesztő, marós, esztergályos lett, akik a néhány hónapos betanulási időszak alatt megkapták a régi fizetésüket, azt követően viszont már a többi dolgozóhoz hasonlóan őket is teljesítményük alapján honorálták.27 Aki az új munkakört nem vállalta, vehette a munkakönyvét és mehetett máshova.28 24 Népszabadság, 1963. december 29. 25 Népszabadság, 1962. augusztus 11. 26 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 117. őe. A Győri Szerszámgépgyár Párt és Vállalatvezetésének jelentése a Hajtóműgyámak a Győri Szerszámgépgyárba való áttelepítéséről, 1960. december 6. 27 Nők Lapja, 1964. március 14. 28 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 192. őe. 1963. november 4.
