Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
182 Városhálózat, városfejlesztési politika centralizálása. Az OKT által javasolt hetven új várossá fejlesztésből hatvan megvalósult, ami az országrészek közötti egyenlőtlenségeket csökkentette. Ugyanakkor az urbanizáció elsősorban a 19 megyeszékhelyen bontakozhatott ki. A mintegy ezer fejlődésnek indult falu mögött is az OKT alsó fokú faluközpont meghatározása állt. A szándékoknak megfelelően megállt a tanyavilág pusztulása, egyes helyeken a mezőgazdasági rehabilitáció is megindult. Az OKT-ban szereplő 23 üdülőterület és 300 üdülő-település többsége speciális fejlesztési lehetőségekhez jutott, sok helyen idegenforgalmi intézőbizottságok jöttek létre. Ugyanakkor az OKT-t mint hálózatfejlesztési koncepciót egyrészt a tervlebontásos rendszer településfejlesztési megfelelőjeként, másrészt a városi érdekek egyoldalú előnyben részesítéséért erőteljesen bírálták, illetve támadták. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy az OKT az aránytalan elosztás legitimáló eszköze volt, a hierarchikus településrangsor értékkülönbséget fejezett ki az alsó- és felsőbbrendü települések között, ideológiailag a visszacentralizált településpolitika megalapozását segítette. Kétségtelen, hogy a területfejlesztési eszközrendszeren belül a központiak domináltak, itt döntöttek a kiemelt jelentőségű nagyberuházásokról és ezek feltételeiről, a nagy infrastrukturális fejlesztésekről és ezek területi arányairól. A kormány, illetve a kormányzati szervek és a megyei tanácsok tervegyeztetési alkumechanizmusa tovább erősödött. Ez azt jelentette, hogy az általános terv alapján a megyék elkészíthették saját terveiket, ezt az OT és ÉVM egyeztetni volt köteles velük, és ezt követően a megyék fogadták el a végleges helyi terveket. Első ízben erre az 1971-1975-ös tervidőszakot megelőzően került sor. A megyei tanácsok végrehajtó bizottsága mellett tervgazdasági bizottságokat hoztak létre elemző, koordináló feladatokkal. A megyei tanácsok alkuhelyzetüket azzal igyekeztek erősíteni, hogy a maguk által elfogadott végleges tervekben anyagi lehetőségeiket olykor lényegesen meghaladó fejlesztéseket rögzítettek. Ezzel további források megszerzésére ösztönözték magukat, és nyomást igyekeztek gyakorolni a kormányra. Amennyiben ez nem sikerült, általában az infrastrukturális beruházások szenvedtek halasztást a lakásépítéssel szemben. A falvak Nincs lehetőségünk e keretek között arra, hogy a hetvenes és nyolcvanas évek tervalkuit, a tervek és a valóság pontos alakulását végigkövessük. Csak néhány jellegzetes tendencia érzékeltetésére vállalkozhatunk, amelyek a vágyott területi kiegyenlítődéssel és a tervszerűség áldásaival szemben súlyos infrastrukturális lemaradást és a területi egyenlőtlenségek új rendszerének kialakulását hozták magukkal.
