Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi' 183 Hogyan alakult tehát a falvak sorsa? Itt mélyebbre kell ásnunk és meg kell néznünk, hogy a tanácsi igazgatás helyzetére milyen hatást gyakorolt a vidéki munkaszervezetben bekövetkezett átalakulás. Ennek folyamatát Juhász Pál tárta fel.15 A döntő változást a hatvanas évek közepe jelentette, amikor is növekedett a mezőgazdasági szövetkezetek függetlensége a járási igazgatástól. Ez új vezetői stratégiát követelt meg, így a helyi társadalomhoz jobban kapcsolódó vállalkozói és a korszerű technológiát és üzemszervezést alkalmazni képes agrárértelmiség egyre több pozíciót szerzett magának. A vidéki társadalomban végbement, több évtizedet átfogó pozicionális átrendeződésnek meg voltak az eredményei és meg voltak a vesztesei. A szigorodó és centralizált finanszírozási rendszerben a hetvenes évektől a kitörési lehetőséget a helyi termelő szféra önkéntes forrásai és a természetbeni juttatások jelentették. A tanács érdekelt volt abban, hogy a területén minél több gazdálkodó szervezet, minél nyereségesebben és fokozott adakozókészséggel működjön. Ilyen tekintetben koordináló, érdekegyeztető szerepet leginkább a pártszervezet, illetve annak vezetője tudott ellátni, hiszen párttagok, alapszervezetek, pártfelügyelet a tsz-ben, az üzemben, a leányvállalatban és a faluban egyaránt volt. Sok esetben ezek a szövetségek, amelyek kiegészültek a helyi értelmiség képviselőivel, avagy a plébánossal, vagy a lelkésszel, számos kisebb- nagyobb beruházást hoztak például a helyi üzem szocialista brigádjai társadalmi munkája révén. Ha ilyen segítő szervezet nem volt (a tsz-t összevonták, a központja más településre került stb.), ez a csatorna nem működött. Nőtt tehát a polarizáció, a szétaprózott falurendszeren belül az egyre gyengébb képviselettel rendelkező kisfalvak fokozatosan elveszítették termelő funkciójukat, népességük egy részét és az elszegényedés útjára léptek. Egy 1972. márciusi politikai bizottsági határozat a kisközségekben fokozatosan megszüntette a helyi párt vezető szerveit is, és áttelepítette a székhelyközségekbe. Ráadásul az átadott pénzeszközök felhasználását 1972-től rendelettel korlátozták, amelyen néhány év múlva szigorítottak. Az ezer lakosnál kisebb falvak népessége a 19. század végétől csökkent, az összlakosság arányában az 1960-as 11%-ról a nyolcvanas évek elejére 7,6%- ra esett. Az 1000-2000 lakos közötti települések esetén az 1970-1980 közötti évtizedben drámai volt a visszaesés, arányuk 16%-ról 9,5%-ra zuhant. Ezeket a falvakat az elöregedés és az iskolázatlanság jellemezte, a mezőgazdasági termelés visszaesése együtt járt a fejletlen közlekedési viszonyok konzerválódásával. A hatvanas évek közepétől kezdődő községegyesítések, illetve közös ta15 JUHÁSZ 1982-1983.
