Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi' 181 megyei városokkal szemben.12 Hasonlóan érvelt Gerle György is.13 1969-1970 körül nem az urbanizációról, hanem annak mértékéről folyt vita. így jutunk el a már említett településhálózat-fejlesztési tervhez, valamint Kóródi József és Kőszegfalvi György összefoglaló könyvének megjelenéséhez. Ebben már a kormányzat által szentesített városcentrikus településfejlesztési elképzelés ka- nonizálódott. A hangsúly, a főváros visszafogottabb fejlesztése mellett az ún. „nagyvároshálózatból kialakuló új ipari tengely” megteremtésére került. Ezen a tengelyen Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Székesfehérvár, Szolnok, Nyíregyháza és Szombathely helyezkedett el. A hierarchiában ez alatt a 107 településből álló, középszintű szerepet ellátó kisvárosi, vagy azzá fejleszthető kör állt. Végül a falvakról a következőt olvashatjuk: „Néhány évvel ezelőtt az első településhálózat-fejlesztési koncepció az ország községi településeinek alig egyharmadát ítélte a jövő szempontjából fejlődőképesnek. A legutóbbi felfogás kialakulását megelőző vizsgálatok a községek ennél is kisebb hányadánál tételeznek fel távlati fejlődést.”14 Az ipar és a városfejlesztés szövetségében nemcsak az urbanista ideológia diadalmaskodott, de az erre alapozott településfejlesztési gyakorlat is zöld utat kapott. A Minisztertanács az ÉVM előteljesztésében 1971 januárjában jóváhagyta az Országos Településhálózati-fejlesztési Tervet (OKT-t), majd egy másik határozattal a településhálózat-fejlesztés irányelveit. Az elképzelések és a határozat drámai módon különbözött egymástól, és végső soron eredeti szándékaival igen sok ponton ellentétes eredményre vezetett. Az elfogadott OKT - tervezőivel ellentétben - egy alsó-, közép- és felsőfokra hierarchizált településrendszerre redukálódott, amely gazdasági, pénzügyi, közigazgatási prioritások alapjává vált. Az elosztást olyan módon szabta meg, hogy a felsőfokút a középfokúnál nagyobb, a középfokút az alsó fokúnál nagyobb költségvetési juttatásra való előjogként fogta fel. A felsőfok a megyeszékhelyek kiváltsága lett. Budapest és a felsőfokúak külön infrastrukturális alapot kaptak. Az állami lakásépítést a közép- és felsőfokú központokra korlátozták, és számos egyéb privilégiumot is adtak. Bár a tervezők eredetileg a területi egyenlőtlenségek megszüntetésének követelményével dolgozták ki az OKT-t, az ebben a formájában éppen ellenkező hatást eredményezett. Ezzel együtt az 1960. évi kb. 50%-ról 1985-re 24%-ra csökkent Budapest részesedése az ország iparában, bár ezt nem követte a szellemi kapacitás de12 PERCZEL KÁROLY: A túlzott összpontosítás és a szétforgácsoltság egyaránt káros. Népszabadság, 1970. január 18. 13 GERLE György : A valóság talaján kell maradnunk. Népszabadság, 1970. január 18. 14 KÓRODI-KŐSZEGFALV1 1971. 113. p.
