Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
180 Városhálózat, városfejlesztési politika beszélve a regionális tervekről, az országos településhálózat-fejlesztési program koncepciójáról, egyes speciális adottságú térségek regionális terveiről, például a Balaton-térség regionális tervezéséről stb. Hatóköre még Budapestre is kiterjedt, itt készült például Békásmegyer új városrészének részletes rendezési terve. 1966-ban megalakult a Magyar Urbanisztikai Társaság, amely a hazai városépítészet előtérbe kerülésére további jelentős hatást gyakorolt. Ez már valódi lobbiszervezetként fogta össze a legkülönfélébb területen dolgozó urbanistákat, kezdettől fogva érdekképviseleti szerepet is betöltött. Az egyetemen folyamatosan működő képzést szakmai továbbképzésekkel, konferenciákkal egészítette ki. 1969-ben a területi főépítészeti hálózatot megyei (megyei városi) hálózat váltotta fel. Nincs módunk itt az 1964-es építésügyi törvény vizsgálatára, az azonban kétségtelen, hogy egyre-másra jelentek meg a szak- és népszerűsítő könyvek és cikkek a városiasodás történetéről és aktuális problémáiról. A Városépítés című folyóirat is 1964-ben indult. A hatvanas évek első felében az iparosítási politika, valamint a szövetkezetesítés miatt a falvakból való elvándorlás a magyar társadalomban a korábbiakhoz hasonló lendületben tartotta az urbanizálódást - miként a szocialista táborban, sőt más okok miatt az egész világon. Az ENSZ becslései azt vetítették előre, hogy a fejlett világban 2000-re a népesség 81%-a él majd városokban, de a világ összlakosságában is átbillen a mérleg a falvak helyett a városokban lakók javára. Erre a korabeli értelmiség mint megállíthatatlan, törvényszerű folyamatra tekintett, az urbanizáció a korszellem magától értetődő részévé vált. Hegedűs Miklós könyve például az urbanizációt olyan komplex átalakulásnak nevezte, amelynek során az alacsony hatékonyságú naturálgazdálkodást magas termelékenységű, differenciált állapot váltja fel.9 Ez a meghatározás szinte a fejlődés fogalmával tette egyenlővé az urbanizációt. 1971-ben Berend T. Iván egyenesen nemzetközi urbanizációs fordulatról beszélt.10 11 A kor atmoszféráját jól jellemzi a Népszabadság városfejlesztési vitája 1969-1970 fordulóján. Kopátsy Sándor vitaindítójában gazdaságossági okokra hivatkozva a főváros és a nagyobb városok további bővítése mellett volt, nem is titkolva azt, hogy egyes vidéki országrészek elnéptelenítését is elfogadhatónak tartaná." A hozzászóló szakértők ezután már szívesen szóltak a VÁTI kiegyensúlyozottabb, lassúbb ütemű városfejlődést és decentralizációt előirányzó perspektívájáról. Perczel Károly, a VÁTI akkori igazgatóhelyettese például a középvárosok (40 kisebb és 7 nagyobb) fejlesztése mellett tört lándzsát Budapesttel és a nagy 9 Hegedűs 1973. 10 Berend T. 1971. 11 KOPÁTSY SÁNDOR: Magyar városok 2000-ben. Népszabadság, 1969. szeptember 7.
