Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi” 179 ről szóló nevezetes cikke8 körüli vita 1971-1972-ben. Szelényiék kíméletlenül csaptak le az iparfejlesztési politikára, természetesen a városok, ezen belül az infrastruktúra fejlesztése érdekében, de egyben halványan előlegezték a hetvenes évek urbanizmust bíráló szociológiai hullámát, amikor rávilágítottak az ingázók és ezzel az agglomeráció társadalmának nyomorúságára. Eddig azonban évtizedes út vezetett. Ugorjunk ezért vissza 1958-ra, amikor is minisztertanácsi rendelettel újraindították a Rákosi-korszakban szétvert regionális tervezést. A megindult és 1961 -re befejeződött átfogó országos vizsgálatot az iparosítás által okozott területi egyenlőtlenségek fokozatos kiküszöbölésének és a decentralizációnak a célja vezette. Már ekkor világos kép alakult ki a főváros túlsúlyáról, ennek az ország közlekedési rendszerére, kereskedelemére gyakorolt hatásáról, a városhiányos területekről, az ingázásról, a belső migráció mennyiségéről és irányairól, a falusorvadásról, a tanyavilág helyzetéről stb. A hatvanas évek elejétől már a tervek készítése folyt, ami aztán betagozódott az új gazdasági mechanizmus előkészítésébe, és annak területfejlesztési megfelelője lett. A figyelem azonban továbbra is a városiasodásra összpontosult. A tíz évig tartó munka az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióban csúcsosodott ki, amelyet a kormány 1971-ben fogadott el, de egyoldalú városcentrikussága miatt néhány év múlva a támadások jogos kereszttüzébe került. A városi érdekek érvényesítése szempontjából az 1960-as évektől fontos szerepe volt a szakértői tevékenység előtérbe kerülésének és nyilvánossága szélesedésének. A hatvanas évek közepétől megváltoztak a káderfejlesztési prioritások, a politikai szempontok ugyan továbbra is jelen voltak, de egyre nagyobb súlya lett a szaktudásnak, a szakértelemnek, nemcsak egy-egy feladat megoldásának minősége, hanem a döntés-előkészítés, a szakavatott érvelés jelentőségének felértékelődése miatt is. A szakértői és városfejlesztési szempontok dominanciáját jelezte az 1949-ben még Lakóépülettervező Nemzeti Vállalatként létrehozott és 1967-ben Városépítési Tudományos és Tervező Intézetté átalakított intézmény magatartása. A már nevében is az urbanitást reprezentáló VÁTI súlya az elkövetkezendő bő évtizedben fokozatosan növekedett. A hetvenes évek második felében tudományos irodája az ország legnagyobb település- fejlesztési kutatóhelyévé vált. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként átfogta a településtervezéssel kapcsolatos összes feladatot a tudományos kutatástól a műszaki fejlesztésig, létszáma megközelítette a hatszáz főt. 1971 után tevékenységének irányát és szemléletét az szabta meg, hogy itt készült a városépítési törvény, az országos területrendezési terv, a 15 éves lakásépítési program folytatása és a VI. ötéves terv megalapozása, nem is 8 KONRÁD-SZELÉNYl 1971.
