Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
178 Városhálózat, városfejlesztési politika te, egyben folytatta a helyi hatalmi szint, a tanácselnök-pártitkár tandem, a párt és tanácsi végrehajtó bizottságok befolyásának, tehát kimondatlanul a helyi oligarchiának a megerősítését. A másik sajátossága az volt, hogy mind a fővárosi, mind a megyei tanácsok sok szempontból továbbra is felettes szervként viszonyultak a helyi tanácsokhoz. Különösen a megyei (fővárosi) fejlesztési tervek, területfejlesztési koncepciók kidolgozása, a központi irányítás érvényesítése, a helyi tanácsok munkája irányainak meghatározása, a tervek és a költségvetés összehangolása jelentett beavatkozási lehetőséget a megyei szint számára. A megye tartott kapcsolatot a tervezési folyamatban az Országos Tervhivatallal és az ÉVM-mel. A megyei tanács nevezte ki a járási hivatal elnökét, döntött nagyközség szervezéséről, közös tanács székhelyének áthelyezéséről és a községek, városok közötti területátcsatolásokról. Ez a szint azért is volt kitüntetett helyzetben, mert újraelosztó központként működött, azaz az egyenlőtlenségek felszámolása érdekében a bevételek jelentős része ide áramlott, és innen került a településekhez. Iparosítás & urbanizáció A városi érdekérvényesítés ideológiai hátterét az urbanitás gondolatkörében találhatjuk meg. Ennek egyik 1945 után is érvényesülő vonulata a népi írói mozgalomban jelent meg, amely kíméletlenül szakított a paraszt- és ennek megfelelően a hamis faluromantikával, a magyar parasztság polgárosodását városi mintákhoz kapcsolta. Erdei egyenesen azt állította, hogy a város a magasabb szintű társadalmi és kulturális élet feltétele, ezt az „értékkövetelményt” urba- nizmusnak nevezte. Ugyanakkor ez a polgárosodás város és falu, illetve tanya szerves összekapcsolódására épült. A falvakra és városokra egyaránt figyelő Erdei- és, tegyük hozzá, Bibó István-féle urbanizmus az ötvenes-hatvanas években szinte teljesen háttérbe szorult, és - mint látni fogjuk - csak a hetvenes évek végétől jelentkezhetett ismét. Az ötvenes években a szovjet mintájú várostervezési, városépítési ideológia szinte egyeduralkodóvá vált. A hatvanas évek, illetve a hetvenes évek eleje ezzel szemben az urbanizációs gondolat reneszánszát hozta. Az iparosítás és a komplex városépítés közötti vita lassan bontakozhatott ki a nyilvánosság előtt, de a városi érdekek képviselete szempontjából annál hatékonyabb volt. Amíg az ötvenes évek eszménye az iparosítás és az ennek alárendelt városépítés volt, addig a következő évtizedben fokozatosan utat tört magának az urbanizáció filozófiája, hogy aztán az új gazdasági mechanizmus bevezetése után győzelmet arasson az egyoldalú iparfejlesztési eszményekkel szemben. Ennek egyik látványos epizódja volt Szelényi Iván és Konrád György késleltetett városfejlődés
