Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában
Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek ... 153 ott maradunk ezekkel az elveszett emberekkel a mezőkön.” A Ceauçescu-féle területrendezés kezdetei A megyésítéssel az ország térbeli arculatának átrendezése nem állt le, hanem tovább folytatódott az 1965-ös Kongresszuson megjelent szisztematizálási-te- rületrendezési tervek kidolgozásával és gyakorlati kivitelezésének megkezdésével. A hetvenes évek elejétől elkezdődött a IX. Kongresszuson elméletben megfogalmazott területrendezési alapelvek gyakorlati kivitelezése. 1971 végére elkészültek az első területrendezési projektek, és decemberben a VB meg is vitatta ezeket, majd a párt 1972. évi országos konferenciája elfogadta az országos területrendezés irányelveit. A romániai területrendezés megszervezését és lebonyolítását a pártvezetés két szintén képzelte el: városrendezés, valamint falu- és községrendezés. Az ún. városrendezés a már létező és a jövőben kialakuló városok szerkezetét, felépítését, városképét hivatott át- és megszervezni az illető város gazdasági profilja, illetve adottságai lapján. A városrendezési elképzelések egyértelműen az ország gazdasági érdekeinek, a nagyfokú iparosításnak voltak alárendelve. A Ceauçescu-elképzelte városrendezés a városok népsűrűségének növelését és az adott gazdasági, ipari egységek kiszolgálását, valamint azok történelmi arculatának megváltoztatását tűzte ki célul. „A telekegységre jutó épületsűrűség fokozása céljából mind az ipari, mind pedig a lakóövezetekben a városok beépíthető övezetének szabad telkein kell az épületek helyét kijelölni, nagyobb arányban kell többszintes épületeket emelni és minimumra kell korlátozni az épületek közötti távolságot [...] Ezzel egyidejűleg, az utóbbi években épült lakónegyedek esetében, amelyekben alacsony az épületsürüség, sürgős intézkedéseket kell tenni a terület minél ésszerűbb kihasználásáért, hogy új lakóépületek beékelésével optimálisabb hektáronkénti népsűrűséget lehessen elérni.”9 A területrendezési tervek másik célpontja az ún. falu- és községrendezés volt. A pártvezetés úgy értékelte, hogy az ország aktuális településhálózati adottságai nem szolgálják a nagyfokú iparosítási politikát. „Ismeretes, hogy Románia a régi rendszertől olyan, anarchikusán fejlett helységek hálózatát örökölte, amelyben igen nagy számú, szétszórt, területi szempontból túlságosan kiterjedt kis település volt.”10 A pártvezetés konkrét, negatívnak tartott példákat is megnevezett: „Az utóbbi 15-20 évben igen sok falu túlzott mértékben kiterjedt, főként a közlekedési vonalak mentén, olykor kétszeresére is megnövelték 9 A Román Kommunista Párt 1972. 466. p. 10 Uo 457. p.
