Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
124 Város - emlékezet - mítoszképzés propagandának is.66 Hogy mennyire ésszerű volt ez a stratégia, azt a látogatottság is bizonyítja. Egy korabeli szemtanú szerint a közönség ízlésének megfelelő filmek iránt - attól függetlenül, hogy melyik országban készültek - nagy volt az érdeklődés, a magyar filmek pedig „biztos kasszasikert” jelentettek.67 A kultúrház színpadán rendszeresen tartottak színházi előadásokat, amelyeken profi és amatőr színtársulatok is felléptek. Az angyalföldi közönség legjobban a vígjátékokat és operetteket kedvelte, ezekre az előadásokra mindig megtelt a színházterem, akár népszerű fővárosi színház, akár amatőr színtársulat adta elő. A háború előtti amatőr színjátszó mozgalom - megváltozott intézményi keretek között - számos esetben megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyek a munka folytatását lehetővé tették. A kultúrotthon megnyitásának hetében megalakult saját színjátszó társulata. Adatközlőm - Hollósy Sándor (a társulat egyik alapító tagja) - „karrierje” jól példázza ezt. Hollósy Sándor egy nagyon szegény angyalföldi cipész nevelt fia. A háború előtt a kerületi református cserkészeknél amatőr színjátszó volt, egyszer színházi statisztaszerepet is kapott. A háború után hamarosan csatlakozott a szociáldemokraták XIII. kerületi ifjúsági csoportjához, és részt vett az angyalföldi elöljáróság által szervezett öthetes kultúriskolán, ahol az angyalföldi feltörekvő fiatalok komoly szakemberektől és lelkes fiatal értelmiségiektől a szabadművelődés szellemében tanulhatták meg, „hogy mi is az a kultúrmunka”. Ez az élmény többek között Hollósy Sándor pályafutására is nagy hatást gyakorolt.68 A Fogaskerék gyár műszaki tisztviselőjeként a pártegyesítés után a Mohács utcában működő kerületi MNDSZ szervezethez „csábították” el, ahol hivatá66 ROMSICS 2001. 435-436. p. 67 JELENICS 1996 16-17. p. Uo: „Ezekből az évekből ismertem olyan gyereket a kultúrház környékéről, aki a Bátor emberek című szovjet kalandfilmet 13x nézte meg.” 68 „Ezt a tanfolyamot az angyalföldi elöljáróság hirdette meg, függetlenül attól, hogy ki milyen tömegszervezetet képvisel. Nagy dolog volt ez! A háború után az első képzés volt, ami kimondottan kulturális nevelőmunkát bökte a programjába. Az angyalföldi kenyérgyár Petneházi utcai székháza adott helyet a tanácskozásoknak. Olyan volt az, mint egy klubnap, ahol a résztvevők nem hallgatók voltak, hanem diskuráló társak, beszélgetőtársak. Két főiskolás, vagy egyetemista fiú vezette az iskolát, Münnich László és Pálos Miklós. Ügyes módszerekkel vezettek rá bennünket, hogy mi is az a kultúrmunka. Münnich Laci filmrendező lett később a MAFILM Dokumentum Stúdiójában, több évtized múltán munkatársak lehettünk. A közismerten nagydumás Pálos Miki a TV szerkesztőjeként lett országosan ismertté, mint műveltségi versenyek vezetője és szervezője. Bóka László egyetemi tanár, neves irodalmár tartott több szép előadást, verselemzést, néhányszor Kucka Péter fiatal költő ült le velünk beszélgetni. Mondhatom, úgy ittuk magunkba a hallottakat, mint itatóspapír a tintát. Volt is eredménye a tanfolyamnak, mert az onnan kikerültek, akárhová kerültek, kissé biztosabban láttak munkához, hiszen már némi fogalmuk volt arról, hogy mi is az a kultúrmunka.” HOLLÓSY 1997. 2. p.
