Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház - a szocialista kultúra fellegvára 117 moziterem burkolásához.”46 „A moziban a színpad már állt, a székek hiányoztak, padlózat sem volt. Az első bált csak úgy tudtuk megtartani, hogy a környék fiataljai társadalmi munkában téglával lerakták a helyiséget, ebben mi gyerekek is részt vettünk.”47 A leendő kultúrház különösen a fiatalok számára volt fontos, hiszen a környéken nem volt olyan hely, ahol kulturált körülmények között és elérhető áron tudtak volna zenés-táncos összejövetel keretében szórakozni. Hogy mennyire magukénak tekintették a környék ifjúsága az új művelődési házat, jól mutatja az adományozott téglák megjelölése - a téglák hátuljára sokan grafittal felírták a saját nevüket is48 -, ami egyfajta szimbolikus birtokbavételként is értelmezhető. A szilveszteri mulatságot követő nap - 1950. január 1. - fontos fordulópontot jelentett a főváros történetében. A peremvárosok és területek Budapesthez csatolásával létrejött Nagy-Budapest. A XIII. kerület is ekkor nyerte el mai határait az eredetileg az V. kerületi Lipótvároshoz tartozó Szent István körút, Váci út és Dráva utca határolta polgári lakosságú Újlipótvárosnak és a Margitszigetnek a régi, jellegzetes munkáskerülethez, Angyalföldhöz csatolásával. A Kultúrház a Fővárosi Polgármesteri Hivatal népművelési osztályához tartozott, amely a kerület vezetését és tömegszervezeteit is egyre inkább igyekezett bevonni a házzal kapcsolatos munkába. A Rákosi Mátyás Kultúrház első hónapjai A korabeli művelődéspolitika elvárásai szerint a kultúrház olyan új intézményi forma volt, amelynek legfőbb feladata a dolgozók világszemléleti nevelése, szellemi színvonaluk emelése, a szocialista életforma és ember kialakítása, egyszóval a kultúrforradalom véghezvitele volt.49 A főváros első kultúrháza azonban nem támaszkodhatott már meglévő szakmai tapasztalatokra (nem azért, mintha azok nem lettek volna, csupán az új rendszer tekintette semmisnek az előző rendszer közművelődésben elért eredményeit és szakembereit),50 ezért meg kellett küzdenie az indulás minden nehézségével. 46 JELENICS 1996. 47 JELENICS 1996. idézi Penczi Piroska visszaemlékezéseit. 48 Jelenics József szóbeli közlése. 49 Tíz év 224-233. p. Vö. VITÁNYI 1983. 45-50., 94-95. p. 50 Gyakran nem történt más, mint a „cégtáblák átfestése” ami azonban nem járt együtt a régi tartalmak átvételével. A közművelődés valamennyi fóruma, az ismeretterjesztéstől a színielőadásig tulajdonképpen „politikai és termelési propaganda” volt, az irányítás pedig centralizált és bürokratikus lett, nem adott teret a helyi kezdeményezéseknek. (Vö.: VALUCH 2001. 330-339. p.)
