Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
118 Város - emlékezet - mítoszképzés A kultúrpolitika nem vonta vissza a kultúra kiterjesztésének és a (szabad-) művelődési mozgalmak kibontakoztatásának programját, sőt hivatalos irányvonallá emelte, de az alulról jövő kezdeményezéseket megakadályozta. Ezáltal a kultúra újonnan kialakított szervezete rövid idő alatt elveszítette rugalmasságát. És mivel egyre kevésbé volt spontán, csak felülről lehetett fenntartani. A hatalom a kultúrházakat a szocialista emberré nevelés egyik legfőbb terepének tekintette, ahol szigorú központi irányítás és kontroll mellett, a pártvezetés által kijelölt, megbízhatónak ítélt káderek igyekeztek megvalósítani a kultúrforra- dalmat szolgáló programokat.51 A kultúrház első vezetője (kultúrtitkára) egy 22 esztendős vasesztergályos, Osvári László lett, az intézmény élére pedig kilenc főből álló társadalmi vezetőséget választottak, amelynek tagjai a különböző tömegszervezeteket képviselték. A kultúrház az első hónapokban az első emeleti 300 személyes nagyteremből, az ehhez két oldalról csatlakozó, két előtérként is szolgáló helyiségekből, valamint négy különálló kisteremből - a Természettudományos és Technikus Kör szobáiból, a társalgóból és a játékszobából - állt.52 A kulturális tevékenység öt fő területen zajlott: színházi és mozielőadásokat, szórakoztató műsorokat, táncos rendezvényeket, ismeretterjesztő előadásokat, különféle szakköröket és klubokat tartottak. A rendelkezésre álló forrásokból pontosan nem derül ki, hogy a vezető és a társadalmi vezetőség milyen kultúraszervezési, népművelői tapasztalatokkal rendelkezett, azonban feltehetőleg nem volt más választásuk, mint akár hályogkovács módjára is, de a tőlük telhető legnagyobb eredményességgel működtetni a házat. Amint láttuk, a környék lakossága örömmel fogadta az új művelődési intézményt, és szívesen vett részt az élénk klubéletben, vagy a többnyire teltházas színházi előadásokon, koncerteken és zenés-táncos rendezvényeken. A már korábban megalakult öntevékeny csoportok és a neves szakemberek vezetésével működő népszerű szakkörök is lelkesen vették birtokba új otthonukat. A statisztikák is figyelemre méltó eredményekről tanúskodnak: havonta 10-15 ezer látogató, átlagban napi egy rendezvény. A korabeli tudósítások53 a kultúrházról többnyire a hivatalos elvárásoknak megfelelő pozitív, sőt egyenesen idilli képet festenek: „...Még három hónap sem telt el azóta, és a kultúrháznak már 2010 tagja van. (...) Csajkovszkij Anye51 ROMS1CS 1999., Tíz év 224—236. p., FENYVES 14-21. p., VITÁNYI 1983. 95. p., KOVALCSIK 1986. 737-776. p., ANDRÁSSY 1991. 14-16. p. (Vő. 33. jegyzet) 52 ERDÉLYI 1969. 84-85. p.;Cs. L: „Helyszíni közvetítés a Rákosi Mátyás Kultúrházból” 1950. január 20. (újságcikk másolat AHGY) 53 Az AHGY számos azonosított és még több azonosíthatatlan újságcikk-másolatot őriz a korszakból, amelyeket a frissen alakult Helytörténeti Klub amatőr helytörténészei gyűjtöttek össze.
