Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban
Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban 83 A polgárok plébániához kapcsolódó térszemléletének vonatkozásában még egy kérdéskört érdemes röviden érinteni, mégpedig a vallásos testvérületek „térbeliségét”. A középkori konfraternitások férfiak és nők olyan kisebb/nagyobb csoportját jelentették, melyeket önszerveződő, általában valamely templomhoz kötődő, de az egyházi szertartásrendtől viszonylag független vallási közösségteremtő céllal hoztak létre, és amelyet a tagok egymáshoz illetve a közösséghez fűződő lojalitásának szálai tartottak szorosan össze. Közös identitásukat szimbolikus és rituális cselekvések révén juttatták kifejezésre. Testületként általában évente (néha gyakrabban) találkoztak, hogy védőszentjük ünnepét misével illetve lakomával üljék meg. A tagok mindenkor jelen voltak a közösséghez tartozók temetésén, valamint az elhunyt tagtársakért és a testvérü let jótevőiért elmondott emlékmiséken. A hivatalos egyházi életen túl e kisebb vallási közösségek önszervező és megtartó ereje által jutott kifejezésre az adott (városi) társadalom mindennapi vallásossága.29 Ebből következően, ha a polgári térszemlélet felől vizsgáljuk a kérdést, felmerül, hogy ezek a testvérületek mennyiben és milyen szorosan tartoztak valamely plébániához. Vajon az adott plébánia csupán helyet biztosított nekik, vagyis egyszerűen csak a vallási szertartások (misék) színteréül szolgált, vagy ennél szorosabb kötöttségről van szó? A pozsonyi konfraternitásokat vizsgálva30 szembetűnik, hogy egyesek - például a Krisztus Teste (Gotsleichnam Bruderschaft), az Irgalmasság Anyja (Zech Mutter der Barmhertzigkait), vagy a Miasszonyunk (Unserer Lieben Frauen Zech) - nem egyetlen templomban tartottak fenn oltárt, ugyanakkor mások szorosabban kötődtek egy adott plébániához, vagyis annak terén belül léteztek (2. táblázat). Például a szőlőművesek külön konfraternitást hoztak létre mindkét külvárosi templomban, és nem egy sző- lőmüves testvérület tartott két külön oltárt. 2. táblázat. A pozsonyi vallásos testvérületek plébániai jelenléte Intézmény Testvérület Szent Márton-templom- Krisztus Teste konfraternitás (főoltára, egyéb oltárjavadalmak)- Irgalmasság Anyja konfraternitás (Szent András oltár, Mindenszentek oltár)- Miasszonyunk konfraternitás (vélhető oltárjavadalom)- Szent Miklós konfraternitás (kereskedők és hajósok)- Szent Péter és Pál konfraternitás (halászok) 29 Virginia R. Bainbridge a középkori cambridgeshire-i testvérületek kapcsán írt munkájában leírtakat ehelyütt rövidítve és összefoglalva „idéztük”. BAINBRIDGE 1996. 19-20. p. 30 A pozsonyi Krisztus Teste konfraternitásra legújabban ld. MAJOROSSY 2004. 69-111. p. A többi pozsonyi vallásos testvérület részletesebb bemutatására és a velük kapcsolatos korábbi szakirodalom egyes kérdéseinek helyreigazítását ld. MAJOROSSY 2006. III/3. sz. fejezet. A testvérületek összehasonlító elemzésére pedig ld. MAJOROSSY 2008. 339-362. p.
