Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
Novák Veronika: A térhasználat kutatása - módszerek és lehetőségek 17 kori létezését veszik vizsgálat alá, sőt, vonják kétségbe. A „spatium”, „locus” szavak jelentésmezőinek elemzésével vagy éppen a kora középkori hatalomgyakorlás módozatainak, szókincsének vizsgálata révén arra a következtetésre jutnak, hogy az első ezredforduló körül ezek a kifejezések (vagy éppen az erdő, a város, az egyházközség szavak) nem területeket jelöltek, és maga a tér sem elvont, a földfelszínen mérhető kiterjedést jelentett, hanem embercsoportokat, jogokat, szokásokat.18 Mindez beleilleszkedik a kora középkortól az újkorig terjedő territorializáció (konkrétabb kifejezésekben incastellamento, inecclesiamento, encellulement), vagyis a hatalom- gyakorlás területiesedésének folyamatába.19 Elmélet a gyakorlatban: a városi tér történészi felhasználásai A városi tér kutatásának hasznosítható módszertani eredményeit, ötleteit most nem az elméletek és iskolák szerint mutatjuk be, hanem a minél gyakorlatiasabb megközelítés céljából három, a példák alapján jól elkülönülő kutatói stratégia köré csoportosítjuk, mindig kiemelve a felhasznált források jellegét. 1. A tér mint helyszín Az első stratégiát követve a kutató az általa vizsgált jelenségcsoport térbeli vetületét is megpróbálja feltárni, és ezzel magáról a jelenségről kíván komplexebb tudást szerezni. Arlette Farge például a 18. századi párizsi bűnözés helyszíneit vizsgálta az elkövetők és az áldozatok lakhelye, valamint a bűntett színhelye szerint.20 Ezáltal sikerült beazonosítania a város legveszélyesebb helyeit, a peremen élő bűnelkövetők lakóhelyeit, és rámutatott arra, hogy bűnözők és áldozataik feltehetően azonos társadalmi réteg tagjai voltak. Hasonló kísérlet a városi kereskedelem tereinek pontos beazonosítása: a lerakatok, boltok, félig magántermészetű raktárak elhelyezése a város területén hozzásegít a korabeli kereskedelmi forgalom valós tapasztalatának megértéséhez.21 Egy városlakó kapcsolatrendszerét is szokás úgy feltárni, hogy a térbeli kiterjedést, a rokonok, szövetségesek, barátok köreinek területi elhelyezkedését is figyelembe vesszük akár a számadáskönyvek bejegyzései, akár a végrendeletek alapján.22 Ez a megközelítésmód nyilvánvalóan hozzájárul a városi tér jobb megismeréséhez, ám itt a tér csupán színpad, ahol a fontos dolgok történnek, nem pedig a történészi kutatás tényleges tárgya. 18 GUERREAU 1996., illetve a Construction de l'espace 2007. kötetben Joseph Morsel, Michel Lauwers és Jean-Claude Schmitt írásait. 19 Példaként szokás említeni IORGNA-PRAT 2006. 20 Farge-Zysberg 1979. 21 Keene 2006. 22 Klapisch-Zuber 1976.; Bove 2000.
