Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
18 Tanulmányok 2. A tér rekonstrukciója A második történészi stratégia célja a városi tér minél teljesebb, komplexebb rekonstrukciója. Ennek az alapja nyilván a város valós terének feltárása a régészet és az okleveles anyag, illetve a későbbi térképek segítségével. Jelenleg is folyik például Párizs középkori terének vizsgálata a 18. századi telekrendszert ábrázoló térképek számító- gépes feldolgozása révén. A vállalkozás a társadalmi tér elméletének azt az aspektusát próbálja a gyakorlatban is hasznosítani, hogy a városi utcák, telkek minden korszakban sajátos konfiguráció szerint létező keretei és az ezekhez kapcsolódó társadalmi gyakorlatok kölcsönösen hatnak egymásra. A társadalom ugyan valóban felépíti a saját terét (lásd Lefebvre művét), ám ugyanakkor a városi tér lassan átalakuló formái (egyes elnevezések szerint fabrique urbaine, urban fabric) nehézkedési erőként működve maguk is alakítják a velük kapcsolatos képzeteket és felhasználási módokat.2j A városmorfológia szempontjait az egyes városok kialakulását végigkísérő térképek sorozata különösen jól érvényesíti.23 24 A terek anyagi valósága, ténylegesen létező szerkezete mellett megtapasztalásukat, a velük kapcsolatos elképzeléseket, beszédmódokat, illetve létrejöttük, átalakulásuk konkrét kontextusát is tudatosan vizsgálat tárgyává tehetjük. A városi teret elemző munkák jelentős része foglalkozik a városi tér felosztásának megélt, megtapasztalt, szimbolikus jelentést hordozó vetületével. Az egyik érdekes kérdés a különböző joghatóságok, a városi hatóságok hatalma alá tartozó, illetve az ez alól egyházi vagy nemesi tulajdon miatt kicsúszó területek fennállására, határaik állandó megkérdőjelezésére, átalakulására vonatkozik. Simone Roux a késő középkori Párizs belső határainak jelentőségét, életerejét vizsgálja az egyházi földesurak számadáskönyvei, jogvitái, illetve adásvételi szerződések segítségével, és azt állapítja meg, hogy a járadékokat és szolgáltatásokat befolyásoló földesúri joghatóságok határai jóval nagyobb szerepet játszottak az emberek hétköznapjaiban, mint a városi teret egészen másképpen felosztó hivatalos körzetek, városnegyedek.25 Ugyancsak Párizs megélt terével foglalkozik egy tanulmány, amelynek szerzői azt vizsgálják, vajon a nagyváros lakói milyen logika szerint mozogtak, üzleteltek, éltek a térben, mennyire lakták be az 100-200 ezres város minden szegletét, vagy éppen milyen logika szerint korlátozódtak tapasztalataik egy-egy városnegyedre, a Szajna egyik vagy másik partjára. A tanulmány érdekessége, hogy az öt szerző öt eltérő forrástípus kapcsán teszi fel ezeket a kérdéseket - ki egy joghatóság határai kapcsán felvett tanúvallomásokat, ki a városi elit ingatlanügyleteinek iratait, ki adójegyzékeket és céhszabályzatokat, ki bűnelkövetők mozgását leíró kegyelemleveleket, ki pedig Párizsban előadott rövid színdarabok szövegeit próbálta 23 Alpage program, az Institut des Recherches de l’Histoire des Textes keretei között. Az ehhez kapcsolódó elméleti megfontolásokat lásd: NoiZET 2007. 24 Lásd a történeti városatlaszok (Historical Towns Atlases) sorozatát, amely az International Commission for the History of Towns koordinálása alatt készül. 25 ROUX 1995.
