Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban
76 Tanulmányok tak a kérdéssel.12 Mivel nem áll rendelkezésünkre a budaihoz hasonló plébániaha- tár-bejárás, illetve részletes határleírás,13 áttételesen más források felől érdemes közelíteni. A következőkben a végrendeleti korpusz segítségével próbálok választ adni a kérdésre, összevetve a plébániai affiliációról a testamentumokból nyerhető információkat a végrendelkezők elsősorban telekkönyvekből és adójegyzékekből rekonstruálható, vagy éppen magunkban a végrendeletekben megnevezett lakóhelyével. A város térképére tekintve ( 1. térkép) látható, hogy a három plébánia közül a belváros plébániája a Szent Márton-templom volt, a Szent Lőrinc- és a Szent Mihály-plébáni- ák külvárosi elhelyezkedése pedig bizonyos mértékig determinálja, mely területek tartozhattak körzetükbe. Ám egyes külvárosi részek (utcák) esetében ez nem teljesen egyértelmű. A város-legalábbis ami a 15. századot illeti - négy, két külvárosi és két belvárosi parsra oszlik.14 A külváros két nagy egységét - alapvetően az ott lévő utcák szerint - kisebb negyedekre tagolták.15 A puszta logika alapján azt gondolhatnánk, hogy a két nagyobb adminisztratív külvárosi egység - príma és secunda pars - alapvetően a plébániaterületeket takarja, esetleg azok nyomán jöhetett létre. Ha viszont topográfiai szempontból nézzük, vagyis hogy melyik templom esett közelebb bizonyos utcákhoz, akkor egyes helyeken értelemszerűen másképpen rajzolnánk meg a körzeteket. Ezek szerint például a váraljai, azaz a városhoz tartozó vödrici terület (a Szent Miklós-temp- lom körüli Hausberg kivételével)16 a közelebbi Szent Márton-templomhoz tartozna. 12 Marie-Madeleine de Cevins szekunder irodalmon alapuló, összehasonlító városi egyháztörténeti munkájában tett erre egyetlen, ám számomra nem meggyőző kísérletet. Feltehetően kényszermegoldásként a pozsonyi plébániák híveinek számát egyenlőnek vette, és területüket átlagolta. Esetünkben azonban ez még jobb híján sem tűnik szerencsés megoldásnak, mert számos sajátosságot nem vesz figyelembe. Ezenkívül a késő-középkori Pozsonyban az által készített táblázatban problematikus, hogy három és nem pedig négy plébánia volt a városban, a szerző által negyediknek vett Szent Miklós-templom nem volt a város plébániája. A két külvárosi plébánia elhelyezkedését pedig figyelmen kívül hagyta, és falakon belüli egyházakként kezelte őket. Cevins 2003. 176. p. 1. sz. tábla. 13 1390. dec. l.BTOElll, 11. sz.; 1441. jan. 3. MOL DF 249009. Ld. erre vonatkozóan Végh András kutatásait. VÉGH 2006-2008. 2. köt. 87. és 238. sz. oklevél; 2. köt. 42.a-b. sz. térkép. 14 A külvárosi negyedek „prima " és „ secunda pars ” néven fordulnak elő a forrásokban, míg a belváros két részére a különböző adójegyzékek eltérőképpen utalnak. Az 1452/1453-as adójegyzék „ tercia” és „ quarta pars "-ként említi, míg ugyanez a két adminisztratív egység a Grundbuch-bm „ in der stat ersten tayl ” és „ in der stat ander tayl ’’-ként, a Satzbuch-ban pedig „ in der stat bey wedritzer tor des ersten tails" és „in der stat des andern tail "-ként jelenik meg (1. térkép). 15 Bizonyos összeírások egyes külvárosi negyedeket összevontak. Például az 1510. évi összeírásban csupán „Sannd Michels gasse" szerepel a másutt két egységben felsorolt területen (ld. az 1434-es adójegyzékben szerepel egy „ retro sancti Michelem ” is). Ugyanakkor a Fudliick nevű területet nem említette (feltehetően Wedritz részeként kezelte, hiszen az 1439-es telekkönyvben „Wedritz Fudlucken’’-ként különült el). AMB 4.S.I. föl. 205v-217r. Ld. még KIRÁLY 1894. 115. p. Ezekre a területekre vonatkozóan általában korábban ld. ORTVAY 1892-1903. II/l. köt. passim; ORTVAY 1905.; KIRÁLY 1894. 131-133. p.; KOVÁTS 1900. 49-50. p. 16 A vödrici terület (Wedritz) a 14. század közepéig a várispán tulajdona, amelynek hatalma alól Nagy Lajos király (1349) függetlenítette. Ekkor Jakab pozsonyi bíró tulajdona lett. Az 1390-es években a család kihalását követően Zsigmond adományaként került végleg a városhoz. KIRÁLY 1894. 33. p. A váralja (Hausberg) községi önállósága megmaradt. Az ottlakók 14. századi kiváltságait Zsigmond király megerősítette (1423), és a várispán, majd a pozsonyi gróf alávetettjei által lakott területet majd csak 1851-ben csatolják a városhoz. KIRÁLY 1894. 30. p.
