Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
434 Recenziók A városi tömegközlekedésben megjelent - a ma már csak kiállított tárgyként megtekinthető — villamosvasút. A város építkezései egyre tudatosabbak lettek, és a Szombathelyi Szépítő Egyesület 1885. évi megalakulásával színre lépett a várostervezés és térrendezés problémáját fontosnak érző, és annak alakításában tevékenyen is részt vevő, a parkosítást és a fásítást segítő civileket tömörítő szervezet. Szilágyi munkájának forrásait a Vas Megyei Levéltár iratai, tervanyaga adták, de mindezek mellett felhasználta a korabeli szerzők műveit is. Ezekből az adatokból próbálta meg rekonstruálni az egy-egy ház építésére vonatkozó adatokat és a városépítészeti folyamatokat. A szerző a 17 fejezetre osztott, sokrétű tematika első részében olyan kérdéseket vizsgál, amelyek a korszak építészeti alkotásainak hátterét világítják meg. A könyv második, katalógusszerű részét a korszak szakembereit, az építészdinasztiákat átfogóan bemutató fejezet vezeti be, majd ezt követi a dualizmuskori építészeti alkotásokat stílusirányzatok szerint csoportosító rész. Egy-egy fejezetet szán a dualizmuskori fejlődés mozgatórugóinak és eredményeinek; majd ismerteti a városrendezési szabályokat, valamint az építésügyben szerepet játszó hatóságok tevékenységét tárgyalja. Ezt követően a korszak legfontosabb építési feladatait mutatja be: összefoglalja a városházával, színházépítéssel, iskolákkal, óvodákkal, kórházakkal, vasútállomással, postával, lakóházakkal stb. kapcsolatos legfontosabb terveket és megvalósult épületeket. Ezt követően a közművekről, utak kialakításáról, az emlékmű- és szoborállításról és az építőanyag-iparról olvashatunk. A szerkezet, a fejezetbeosztás szerteágazó, a többsoros, több részterületet érintő címek az érdeklődő, de a témát illetően kevés előismerettel rendelkező olvasók számára néhol nehezen követhetők. Szerencsés lett volna az egyes fejezeteken belül a szöveg további tagolása is (alcímekkel, esetleg egyes szavak kiemelésével). A negyedik fejezet a középületekkel foglalkozik. Az itt tárgyalt és jelenleg is álló épületek közül néhány - az aktuális városépítészeti problémák részeként - ma is az érdeklődés középpontjában áll. Építéstörténetükkel kapcsolatosan a szerző számos eddig kevéssé ismert adatot közöl, ismerteti a korabeli városvezetés igényeit, részletezi a megrendelés körülményeit és bemutatja az építészek kiválasztásának folyamatát, ezzel is gazdagítva a vasi megyeszékhely épített környezetére vonatkozó ismereteinket. Egy állandó társulattal rendelkező városi színház létrehozása, amely egy eredetileg is erre a célra épített épületben tartja előadásait, kétségkívül a jelenkori Szombathely legizgalmasabb kultúrpolitikai vállalkozása. Mivel a városnak nincs e célra készült épülete, napjainkban újra aktuálissá vált a színház építésének kérdése. Szilágyi István könyvéből e sajátos helyzet történelmi okait is megismerhetjük. A 19. században több évtizeden keresztül húzódott az egykori barokk városházának új, modern épülettel való felváltása. Végül 1879-ben Hauszmann Alajos tervei alapján készült el a városháza és a színház funkcióját egyesítő épület. A ház azonban már 1905-ben kicsinek bizonyult, így megszüntették benne a színházat. Az új épületre pályázatot írtak ki, amelyen Márkus Géza terve bizonyult a legjobbnak, de az előkészületek ellenére a színház sohasem épült fel. (Hauszmann épülete 1945-ben bombatalálatot kapott, és maradványait később teljesen lebontották.) Külön meg kell említenünk, hogy több épület esetében is országos jelentőségű építészek nevével találkozunk. A már említett Hauszmann Alajos a múzeum mellett a laktanyaépület tervezője is volt. Ez utóbbinak az átalakításával Pártos Gyulát bízták meg, akit azonban a bécsi * * DOBRI MARIA - MAYER LÁSZLÓ — PÁSZTOR ÁGNES: A Szombathelyi Szépítő Egyesület története 1885-2000. Szombathely, 2002. Szombathely Megyei Jogú Város - Szombathelyi Szépítő Egyesület.
