Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)

Recenziók

414 Recenziók Gilfoyle azzal, hogy részletesen feltérképezi Appo családi hátterét, gyermekkorát és ko­rai bűnözői karrierjét, egészen újfajta betekintést ad egy nagyvárosi nyomornegyed hétköznapi életébe. A tipikus utcagyerekké váló Appo előbb újságkihordással keresi kenyerét, majd hamar kitanulja a zsebtolvajlás „mesterségét”. Ezzel megkezdődik életútjának azon része, amelyet nem pusztán a kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetése jellemez, hanem a város különbö­ző szociális és büntetés-végrehajtási intézményeiben töltött hosszabb-rövidebb időtartamú, kényszerű tartózkodások is. Gilfoyle az életrajz ezen pontjait kihasználva részletesen bemutat­ja a társadalomra veszélyes elemek elzárására specializált intézményeket. Appo ugyanis bűnö­zői pályafutása során lényegében az összes városi javító- és büntetés-végrehajtási intézetet megjárta. 1869-ben például egy kezelhetetlen fiúk számára létrehozott nevelési program kere­tében a Mercury nevű vitorlásra kerül. A program célja az volt, hogy a többnyire fiatalkorú bű­nözőkből álló fiúcsapat a hajón teljesített kemény munka hatására újra a társadalom értékes tagjává váljon. Appo azonban a hajón uralkodó embertelen körülmények helyett inkább a nagy­város utcáit választja: miután két atlanti utat is megtesz a vitorláson, egyszerűen megszökik a hajóról. A sajátos, hamarosan megszüntetett átnevelő programból aztán egyenesen a hírhedt börtönbe, a Sing-Singbe vezet útja, majd miután egy arany zsebóra ellopása miatt újabb két és fél év börtönre ítélik, már a súlyosabb bűncselekmények elkövetői számára fenntartott Clinton State Prisonba kerül. Azt, hogy Appo nem csupán passzív, szenvedő alanya a büntető igazság­szolgáltatásnak, jól mutatja, hogy kiszabadulása után elmegy a New York World című újsághoz, ahol beszámol a börtönben tapasztalt brutális bánásmódról. Az újságban megjelent cikk hatásá­ra hamarosan le is állítják a börtönben a kínzásokat. Ezután ismét megpróbálja a törvénytisztelő állampolgárok életét élni, egy kalapgyárban jelentkezik munkára, de börtönviselt emberként nem veszik fel, így ismét rossz útra tér. 1879-ben, miután megüt egy detektívet, a hírhedt Blackwell’s Islanden található dologházba kerül, ahová nem csak a bűnözőket, hanem mindenféle, a társadalom peremén élő embereket (bolondokat, szegényeket, koldusokat, prostituáltakat, fertőző betegeket) küldtek, akiket a tisz­tes polgárságra nézve veszélyesnek találtak. A köznyelvben „sír”-nak nevezett New York-i bírósági fogházat egy kocsmai verekedés és késelés miatt kénytelen meglátogatni Appo. A Tombs a Michel Foucault által leírt totális in­tézmény helyett sokkal inkább hasonlított egy preindusztriális kori büntetőintézetre; a vizsgála­ti fogságukat töltő rabok maguk gondoskodtak ellátásukról, a rokonok, barátok számára szabad volt a bejárás, és aki akart - és persze volt rá pénze -, az prostituáltakat is fogadhatott cellájá­ban, de akár szerencsejátékkal is tölthette idejét. Egy philadelphiai „kirándulás” során Appo megismeri az érem másik oldalát is; egy lopás miatt egy év börtönt kap, amit az Eastern State Penitentiary-ban kell töltenie, amely az ún. izo­lációs — vagy ahogy a korszakban Magyarországon nevezték, magány - rendszeréről volt híres: a rabok itt teljesen szeparáltan éltek, magányosan étkeztek, dolgoztak, s még a börtönbeli isten­tiszteletet is külön fülkékből követték, amelyből a többi rabot nem láthatták. Appo ebben az időben már sikeres alvilági figurának számított, így megengedhette magá­nak, hogy drága ügyvédet tartson, s az újságírók és a rendőrök körében is ismert volt. Mindez Appo kiváló színészi teljesítményével párosulva számos esetben felmentéshez vezetett a kor­szakra jellemző amerikai bűnvádi eljárásnak köszönhetően, amelyben nagy hangsúlyt kaptak a szereplők — ügyvédek, tanúk, vádlott — verbális és előadói képességei. George Appo életútján keresztül azonban nem csupán az igazságszolgáltatás és a bünte­tésvégrehajtási intézetek működésébe nyerünk betekintést. Gilfoyle bemutatja a New York-i ópiumbarlangok világát, de megismerjük a korszak leghírhedtebb gengsztereit, mint például

Next

/
Thumbnails
Contents