Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
414 Recenziók Gilfoyle azzal, hogy részletesen feltérképezi Appo családi hátterét, gyermekkorát és korai bűnözői karrierjét, egészen újfajta betekintést ad egy nagyvárosi nyomornegyed hétköznapi életébe. A tipikus utcagyerekké váló Appo előbb újságkihordással keresi kenyerét, majd hamar kitanulja a zsebtolvajlás „mesterségét”. Ezzel megkezdődik életútjának azon része, amelyet nem pusztán a kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetése jellemez, hanem a város különböző szociális és büntetés-végrehajtási intézményeiben töltött hosszabb-rövidebb időtartamú, kényszerű tartózkodások is. Gilfoyle az életrajz ezen pontjait kihasználva részletesen bemutatja a társadalomra veszélyes elemek elzárására specializált intézményeket. Appo ugyanis bűnözői pályafutása során lényegében az összes városi javító- és büntetés-végrehajtási intézetet megjárta. 1869-ben például egy kezelhetetlen fiúk számára létrehozott nevelési program keretében a Mercury nevű vitorlásra kerül. A program célja az volt, hogy a többnyire fiatalkorú bűnözőkből álló fiúcsapat a hajón teljesített kemény munka hatására újra a társadalom értékes tagjává váljon. Appo azonban a hajón uralkodó embertelen körülmények helyett inkább a nagyváros utcáit választja: miután két atlanti utat is megtesz a vitorláson, egyszerűen megszökik a hajóról. A sajátos, hamarosan megszüntetett átnevelő programból aztán egyenesen a hírhedt börtönbe, a Sing-Singbe vezet útja, majd miután egy arany zsebóra ellopása miatt újabb két és fél év börtönre ítélik, már a súlyosabb bűncselekmények elkövetői számára fenntartott Clinton State Prisonba kerül. Azt, hogy Appo nem csupán passzív, szenvedő alanya a büntető igazságszolgáltatásnak, jól mutatja, hogy kiszabadulása után elmegy a New York World című újsághoz, ahol beszámol a börtönben tapasztalt brutális bánásmódról. Az újságban megjelent cikk hatására hamarosan le is állítják a börtönben a kínzásokat. Ezután ismét megpróbálja a törvénytisztelő állampolgárok életét élni, egy kalapgyárban jelentkezik munkára, de börtönviselt emberként nem veszik fel, így ismét rossz útra tér. 1879-ben, miután megüt egy detektívet, a hírhedt Blackwell’s Islanden található dologházba kerül, ahová nem csak a bűnözőket, hanem mindenféle, a társadalom peremén élő embereket (bolondokat, szegényeket, koldusokat, prostituáltakat, fertőző betegeket) küldtek, akiket a tisztes polgárságra nézve veszélyesnek találtak. A köznyelvben „sír”-nak nevezett New York-i bírósági fogházat egy kocsmai verekedés és késelés miatt kénytelen meglátogatni Appo. A Tombs a Michel Foucault által leírt totális intézmény helyett sokkal inkább hasonlított egy preindusztriális kori büntetőintézetre; a vizsgálati fogságukat töltő rabok maguk gondoskodtak ellátásukról, a rokonok, barátok számára szabad volt a bejárás, és aki akart - és persze volt rá pénze -, az prostituáltakat is fogadhatott cellájában, de akár szerencsejátékkal is tölthette idejét. Egy philadelphiai „kirándulás” során Appo megismeri az érem másik oldalát is; egy lopás miatt egy év börtönt kap, amit az Eastern State Penitentiary-ban kell töltenie, amely az ún. izolációs — vagy ahogy a korszakban Magyarországon nevezték, magány - rendszeréről volt híres: a rabok itt teljesen szeparáltan éltek, magányosan étkeztek, dolgoztak, s még a börtönbeli istentiszteletet is külön fülkékből követték, amelyből a többi rabot nem láthatták. Appo ebben az időben már sikeres alvilági figurának számított, így megengedhette magának, hogy drága ügyvédet tartson, s az újságírók és a rendőrök körében is ismert volt. Mindez Appo kiváló színészi teljesítményével párosulva számos esetben felmentéshez vezetett a korszakra jellemző amerikai bűnvádi eljárásnak köszönhetően, amelyben nagy hangsúlyt kaptak a szereplők — ügyvédek, tanúk, vádlott — verbális és előadói képességei. George Appo életútján keresztül azonban nem csupán az igazságszolgáltatás és a büntetésvégrehajtási intézetek működésébe nyerünk betekintést. Gilfoyle bemutatja a New York-i ópiumbarlangok világát, de megismerjük a korszak leghírhedtebb gengsztereit, mint például
