Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Gilfoyle, Timothy J.: A Pickpocket’s Tale 415 Danny Driscollt, Appo gyermekkori barátját, aki a fiatalkorú bűnözőt bevezette a szervezett bűnözés rejtelmeibe, vagy a történészek által a polgárháború utáni Amerika legbefolyásosabb bűnözőjének tartott Fredericka Mandelbaumot, akinek orgazdái hálózatát 1884-ben a híres de- tektívszolgálat, a Pinkerton-iroda munkatársai számolták fel. Appo bűnözői karrierjének következő szakaszában a közönséges tolvajlás helyett az 1890-es években egy akkoriban még büntetőjogilag alig szankcionált csalási formára szakosodott. Az ún. green goods game lényege az, hogy a csalók hamis bankjegyeket kínálnak fel a hiszékeny vevőknek olcsón, majd a tranzakció során az állítólagos hamis - valójában igazi - pénzzel teli táskát a vevő pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva kicserélik egy ugyanolyan üresre. Appo azonban egy ilyen ügylet során emberére talál: 1893-ban két farmerrel összetűzésbe kerül a hamis pénz átadása során, egyikük pedig rálő Appóra, aki a fejét ért golyó miatt elveszíti egyik szemét. Úgy tűnik, hogy ez a csapás lassan jó útra téríti Appót: 1894-ben tanúskodik a New York-i rendőrség korrupciós ügyeit vizsgáló Lexow Bizottság előtt, amivel nagyjából le is zárul bűnözői karrierje. Appo ugyanis amellett, hogy vallomása sajtóvisszhangjának köszönhetően igazi hírességgé válik, egyúttal számos rendőr és bűnöző ellenségévé is. Appót az alvilág és a korrupt rendőrök besúgónak tartották - valójában senkit nem „köpött be” vallomásában -, ezért a későbbiekben többször is menekülnie kellett az inzultusok és az életére törő merénylők elől. Ezt követően egy ideig a színészi pályával próbálkozik - lényegében önmagát játssza egy a green goods game-ről szóló színdarabban -, majd más városokban próbál szerencsét, de végül visszatér New Yorkba, ahol ismét kocsmai verekedésbe keveredik. Az ellene indított sajtókampány hatására hosszú börtönbüntetésre kell számítania, ügyvédje azonban elmehábo- rodottnak akarja nyilváníttatni, amit egy erősen kétségbe vonható hitelességű orvosi szakvélemény is alátámaszt. így aztán Appo egyike lesz azon első vádlottaknak, akikről a bírósági ítélet meghozatala előtt pszichológiai szakvélemény készül. Appo a szakértői véleménynek köszönhetően a Matteawan kórházba kerül, amelyet a „kriminálisán őrültek” számára tartottak fenn. Kiszabadulása után különböző alkalmi munkákból él, majd az 1910-es években — ekkor született az önéletírás is - egy 1878-ban alakult bűnmegelőzési szervezetnek dolgozik. Későbbi életéről keveset tudni, mindössze annyit sikerül Gilfoyle-nak kideríteni, hogy 1930-ban halt meg egy manhattani kórházban. Appo életútja magába sűríti a 19. századi amerikai állam mindazon törekvéseit, amelyek a társadalom tévútra került elemeinek jó útra térítését célozták - de ugyanakkor ezen rendszer kudarcát is. Gilfoyle egy bűnöző karrierjének bemutatásán keresztül sikeresen árnyalja a börtönügyi reformokról élő képet. Szerinte ugyanis az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás rendszerének reformja, a modem társadalmi fegyelmezés kialakulása korántsem volt olyan hatékony, mint gondolnánk. Még ebben a modern rendszerben is volt számos kibúvó és lehetőség, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás számos alkalmat nyújtott egy ügyes bűnözőnek arra, hogy kijátssza a hatalmat. S bár a büntetés-végrehajtási és egyéb New York-i szociális intézményekről kevés újdonságot talál a szakértő történész a könyvben - amint ezt a könyvről megjelent egyik recenzióban Roger Lane is megjegyzi -, de Gilfoyle munkája abban mégis egyedülálló, hogy a cselekvő egyénen keresztül e rendszer hétköznapi működésébe is betekint- * * LANE, Roger: A Pickpocket’s Tale: The Criminal World of Nineteenth-Century New York. By Timothy Gilfoyle. (New York, N.Y.: W. W. Norton and Company, 2006. Pp xvi, 437. $27.95.) The Historian. 69. (2007) 4. sz. (Winter) 777-778. p.
