Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Köven, Seth Slumming: Sexual and Social Politics in Victorian London Princeton - Oxford, 2004. Princeton University Press. Nem is olyan rég még Diana hercegnővel, manapság pedig talán Angelina Jolie-val, Brad Pitt-tel vagy Madonnával kapcsolatban tesszük fel a kérdést, tulajdonképpen mi is készteti őket arra, hogy ellátogassanak a világ legszegényebb területeire, és nagy nyomorban élő emberekkel találkozzanak, egyáltalán miért is töltik az idejüket ilyen karitatív tevékenységgel. Hasonló kérdést fogalmaz meg Seth Köven könyve a viktoriánus London társadalmi elitjének tagjait illetően, akik számára a „slummingolás” a tizenkilencedik század második felétől kezdve életük meghatározó részévé vált. A szerző - a Magyarországon még feltárásra váró — „slummingolás” fogalma alatt a jómódú, a legmagasabb társadalmi körökben mozgó és/vagy felsőbb iskolázottsággal rendelkező fiataloknak a szegény városnegyedekben végzett segítő tevékenységét érti. A könyv célja, hogy a slummingolók bemutatásán keresztül betekintést nyújtson a késő-viktoriánus korszak érzelemvilágának és gondolkodásmódjának történetébe. Teszi mindezt egyrészt mikroszinten, esettanulmányok segítségével, amelyek révén rávilágít a szexuális politika és a szociálpolitika kölcsönhatásaira, másrészt makroszinten a szegénységről, a szociális segélyezésről, a nemek közötti különbségekről és szexualitásról szóló értekezések és az ezekről a kérdésekről folytatott nyilvános diskurzusok, viták elemzésének segítségével. így a Slumming historiográfiai értelemben a „privát” lelkiismeret és a „közéleti”, közösségi kötelesség közötti kapcsolatot a viktoriánus társadalom kontextusába helyezve vizsgáló történeti művek sorát gazdagítja. Ugyanakkor Köven azzal, hogy könyve középpontjába egy szerinte eddig elhanyagolt aspektust, a jótékonyság és a szexualitás közötti intim viszonyt állítja, kétségtelenül új megvilágításba helyezi a szegények és a gazdagok közötti viszonyt. De miért is volt a slummingolás annyira népszerű a viktoriánus elit körében, és mi okból lehet ez érdekes a történészek számára? Köven válaszát a következőképpen lehet röviden összefoglalni. A tehetős filantrópok a slummingolást különbözőképpen magyarázták: társadalmi osztályuk bűneiért való vezeklésként, de a szegénység helyzetének feltárására és tanulmányozására, vagy a szegények megsegítésére irányuló tevékenységként is értelmezték. A szerző szerint azonban a londoni szegénynegyedek a kortárs városi elit gondolkodásában hozzájuk kapcsolt erkölcsi fertő, bűn és az ott megtapasztalható embertelen életkörülmények ellenére azért gyakorolt ellenállhatatlan hatást a közép- és felső osztálybeli nőkre és férfiakra egyaránt, mert nemcsak a merev társadalmi szabályoktól, a hipokrata morális előírásoktól szabadíthatta meg őket átmenetileg, hanem saját identitásválságaikra és elfojtott vágyaik kezelésére vonatkozóan is megoldással kecsegtethette őket. Tehát az elit jótékonykodása a londoni slumokban szorosan összefüggött a személyes (és legtöbbször szexuális) szabadság vágyával. Ezért nem meglepő, hogy Köven értelmezése szerint a jómódúak adakozása és a legkülönbözőbb formát öltő jótékonysági tevékenység sok esetben passzióként működött. De vajon milyen is volt valójában ez a passzió, és hogyan befolyásolta a slummingolás szenvedélye a késő viktoriánus kor angol közép- és felsőosztályát a kor szociális problémái és az azok kezelésére javasolt megoldások megítélésében? A szerző válaszai teszik a Slummingot a gender-, a város- és a társadalomtörténészek számára is érdekes, vagy egyenesen kötelező olvasmánnyá. A slummingolást folytató nők és férfiak hihetetlenül gazdag forrásokat hagytak az utókorra - leveleket, naplókat, emlékiratokat, könyveket, beszéUrbs. magyar várostörténeti évkönyv ív. 2009.4oi^to4. P.
