Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
402 Recenziók deket, újságcikkeket, évi jelentéseket, képeket stb. -, ami a történész számára lehetővé teszi mind a korabeli társadalmi világ, mind az egykor benne élők lelki világának feltárását. Itt jelentkezik a Slumming nyilvánvaló kiegyensúlyozatlansága: míg Köven, kihasználva a kivételesen jó forrásadottságokat, sokszor pszhichoanalitkus mélységeket súroló elemzések segítségével mutatja be a slummingolók életvilágát, addig maguknak a londoni slumoknak, szegénynegyedeket, lakóinak perspektíváit csak közvetetten és felületesen ismerhetjük meg. A Slumming fejezeteit összekapcsolja az egyes esettanulmányokban megjelenített slummingolók tetteiben felmerülő feszültség az Érosz, a szexualitás és az önzetlen segítség- nyújtás között. Köven meggyőződése szerint Viktória királynő korának Londonjában a társadalmi elit slummingolása elválaszthatatlan volt a slummingolás - azaz a szegénynegyedek által gyakorolt vonzalom - meg- és letagadásától. Ezért a könyvben olyan embereknek a történetével találkozunk, akik a legkülönbözőbb jelzővel illették szegénynegyedbeli munkájukat, csak éppen a slummingolás szót nem használták még kivételképpen sem. így Köven hősei jótékonyság, vallási elhivatottság, szociális munka, szociológiai kutatás vagy újságírás címen „slummingoltak”. S tették mindezt a közfigyelem lehető legnagyobb felkeltése mellett, a társadalomkutatások, a közszolgálat és a keresztény szeretet nevében. A slummingolás által szerzett információkat - statisztikai adatokat, vizuális élményeket vagy személyes anekdotákat - a legkülönfélébb módon hasznosították társasági beszámolók, politikai-gazdasági szerződések, regények vagy akár szenvedélyes prédikációk, munkahelyszerzés, és idővel a szociálpolitika tevékenységi területének és a jóléti állam kiterjesztésének formájában. A közös vonás, ami egyben a Köven által definiált slummingolás és a könyv lényegét is képezi, az a transzcendens mozgás, amit Köven a bevezető rész végén, egy jól képzett gender- és szexualitás-történészhez híven, a városon belüli terek és társadalmi csoportok mellett a nemek közötti és a szexuális határok átlépéséhez, valamint az ezen határok által elválasztott szférák közötti átjáráshoz köt. A könyv két részből áll. Az első, ami az Inkognitók, fikciók és álarcos társadalmi osztály-kereszteződések címet viseli, a társadalmi elit által a szegények valós helyzetének feltárása érdekében felöltött szerepjátékait vizsgálja. A három fejezetet magába foglaló első egységben Köven azt vizsgálja, hogy a korabeli társadalom morális szempontból miképpen viszonyult a szegények helyzetéről inkognitóban feltárt „valóságokhoz”. Mind a három fejezetben a szegénynegyedek lakóinak korabeli sajtóreprezentációit vizsgálja. Köven egy-egy személy történetén keresztül azt elemzi, hogy az újságírók vagy a szegényházak működtetői miért tartották szükségesnek a slummingolást, milyen formában terjesztették és jelentették meg a szegények életével kapcsolatban összegyűjtött információkat, az ezt megörökítő vizuális reprezentációkat, és ezeknek milyen hatása volt a szociálpolitika, a szexológia, az irodalom, az újságírás és a fényképezés jövőjére. Köven mindezzel a viktoriánus korszak angol társadalmának jellegzetesebb folyamataira akar rávilágítani. Az első fejezetben James Greenwood, csavargónak álcázott újságíró kalandjain keresztül a tizenkilencedik század végi londoni szegényházak világába cseppenünk bele. Greenwood egy 1896-ban, a Lambeth nevű állami szegényházban töltött éjszakájáról írott szenzációhajhász újságcikkeinek visszhangját elemezve Köven azt vizsgálja, hogy ez a botrány milyen maradandó hatást gyakorolt a homoszexuálisok és hajléktalanok ügyének állami szabályozására. Köven értelmezése szerint Grenwood riportjai, amelyekben egyebek mellett arról is beszámolt a szerző, hogy a szegény csavargók pénzért homoszexuális „szívességekre” is hajlandók voltak, megerősítették a korabeli feltevést, miszerint a szegénység, a mocsok, a csavargó életforma és a szexuális devianciák között szoros kapcsolat áll fenn. Greenwood állítása, miszerint a szegényház éjszakánként „visszataszító” külsejű hajléktalan férfiak és fiatal fiúk bordélyházává alakult, morális pánikhoz vezetett, és a londoniak nem tud-
