Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Räume der Stadt. Von der Antike bis heute 395 dekes módon az építésziroda által megépített közel 50 színház lényegében lefedi egész Kö- zép-Európát (többek között Pécsnek is ilyen színháza van). A szerző így nemcsak egy konkrét városi teret vizsgál, hanem e színházépületek és ábrázolásaik által megszőtt tágabb kulturális teret, egyfajta Közép-Európa-képzet létrejöttét is. Thomas Steiert tanulmánya egy kicsit megfordítottja az előző írásnak, hiszen a salzburgi ünnepi játékok kapcsán arra kérdez rá, miként válhat egy egész város a színház médiumává. Az ünnepi játékok koncepciójának egyik kialakítója, Hofmannsthal reflektálja a város kulturális-topográfiai implikációit: a monarchia széthullása utáni új pozícióját az új osztrák köztársaságban. A háború előtti Mozart-kultuszhoz kapcsolódás nyomán egy olyan kulturális táj képzete keletkezik, amely viszont túlmutat a nemzeti határokon. Max Reinhardt, Hofmannsthal társa, az ünnepi játékok másik létrehozója a darabokat konkrét városi helyekhez kapcsolja, így a megrendezett jelenetek és a városi tér interakcióba léphetnek egymással. Kirsten Wagner a város vizuális rendjét elemzi Kevin Lynch 1960-ban keletkezett The Image of the City című könyvének kritikus olvasatával. Lynch nagyhatású munkájában az individuális tájékozódást szolgáló mental map kategóriája révén a városlakó perspektíváját is igyekezett megjeleníteni a tervezésben. Wagner kimutatja, hogy a Lynch-féle image a tér észlelését a vizuális reprezentációra korlátozza. Ennek a szemléletnek a gyökerei pedig a Kepes György révén az amerikai kontextusba bekerülő Ges/a/í-elméletben keresendők. Kepes image-making koncepciója a külvilág mentális reprezentációjának a jövőbeni cselekvést orientáló folyamatát írja le. Wagner konklúziója szerint Lynchnél a kognitív szemlélet túlsúlya miatt a mentális reprezentáció nagyobb hangsúlyt kap, mint a konkrét térbeli környezet, a tervezés pedig egyenlővé válik a városelemek - út, kerület, csomópont - formalizálásával, ami végső soron a város tervezhetőségének eszméjét tartja fenn, s Lynch szándékával szemben ismételten kizárja a városlakókat a tervezési folyamatokból. Az image egy másik aspektusával, nevezetesen a már széles körben ismert fogalom, a vá- ros-imázs jelenségével foglalkozik a kötet utolsó írása. Kerstin Pinther két afrikai város, a ghá- nai Accra és Kumasi példáján elemzi a városok globális konkurenciaharcát s a mediális reprezentáció ebben a folyamatban játszott szerepét - egy olyan vidéken, amelyet akár a globalizációs folyamatok egyik peremvidékének is gondolhatnánk. De nem! A városok feszti- valizációja posztkoloniális környezetben is ismert jelenség. Pinther részletekbe menően demonstrálja, miként keveredik ebben a közegben a tradicionalizmus, a koloniális topográfia és az international style sajátos városi önképpé, vagy épp marketinggé. N. Kovács Tímea
