Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
342 Műhely amelyek az elmúlt tíz évben a magyar általános és szaksajtóban jelentek meg a lakóparkokkal kapcsolatban. Cséfalvay nagy figyelmet szentel azoknak az okoknak, amelyek a lakóparkok kialakulásához vezettek. Az Egyesült Államokban, ahol Cséfalvay szerint a lakóparképítés a lakás/lakónegyedépítés valóban uralkodó formájává vált az utóbbi másfél évtizedben, az elővárosiasodás (szuburbanizáció) korábban főleg családi házas övezetek kiépülését jelentette. A 90-es években azonban ezek a kertes elővárosok egyre kevésbé tudták megőrizni homogén (értsd: fehér és középosztályi) jellegüket; egyre több alacsonyabb státuszú, valamely kisebbséghez tartozó lakó költözött be, és megjelentek itt is a jellegzetes nagyvárosi problémák. Erre született meg válaszként a zárt fallal körülvett lakópark, a közép- és felső középosztálybeliek elkülönülésének új formája. A lakópark angol elnevezése, a gated community az ingatlanpiaci szóhasználatban is elterjedt kifejezés lett, amely a fallal körülvett jelleget, a zártságot és az azzal együtt járó biztonságot hangsúlyozza. A Cséfalvay által idézett Setha Low amerikai antropológus szavaival: „A biztonság, a védelem és a közösség iránti vágy [...], valamint az igény, hogy hozzánk hasonló emberek közelségében éljünk, mert félünk »másoktól« és a bűnözéstől [...] az emberek többségénél a zárt lakóparkba való költözés legfőbb motívuma.” (CSÉFALVAY 2008. 69. p.) A menekülés mint motívum Cséfalvay szerint a magyar lakóparkok kialakulásában is szerepet játszott. Ha jellegüket tekintve nem is látja egyformának az amerikai és a magyar lakóparkokat, az oda költözők motivációit elemezve számos párhuzamot vél felfedezni. A városokból a lakóparkokba való kivonulás az Egyesült Államokban a tiltakozás egy formája: ti. tiltakozás a kudarcot vallott önkormányzati várospolitika ellen, valamint az ellen, hogy a tehetős városlakók mások helyett is finanszírozzák a helyi infrastruktúrát. Nincs ez másképp nálunk sem: „...Budapesten és agglomerációjában egy hibás politikára adott (sic!) tömeges kivonulásnak vagyunk tanúi. Ma már több tízezren élnek olyan lakóparkokban, amelyek részben menedéket nyújtanak a zsúfolt, leromlott állapotú főváros problémái elől.” (CSÉFALVAY 2008. 61. p.) Noha a lakópark globális jelenség, nem mindenütt ugyanazok az okok vezettek elterjedéséhez. Eszek-Amerikán kívül, más társadalmakban a lakópark bizonyos értékeket testesít meg, ezért is vált kedveltté. Latin-Amerikában pl. az erőteljes társadalmi polarizáció és a közbiztonság azzal együtt járó romlása mellett az állam súlyának csökkenése — Cséfalvay megfogalmazásában „az állam szétesése” - is hozzájárult ahhoz, hogy egyre nagyobb számban épüljenek zárt lakóparkok. A közfeladatok ellátásának zavaraira a tehetősebbek úgy reagáltak, hogy megalakították saját lakóközösségeiket, és maguk vették kezükbe e feladatok intézését. A lakóparkok, amint az Cséfalvay hivatkozásaiból kiderül, Latin-Amerikában is annyira markáns tendenciát jeleznek, hogy szociológusok tanulmányozzák a jelenséget. (Eszak-Amerikához hasonlóan ugyancsak kritikusan.) Cséfalvay szerint a közelmúltban nagy átalakuláson átesett társadalmakban - azokban az ázsiai, latin-amerikai, dél- vagy kelet-európai országokban, amelyeket ma
