Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? 341 lata, és amikor ezek az ingatlanok a használt lakások piacán lesznek kénytelenek versenyezni a többi „régi építésű” kategóriával? (Létezik olyan vélemény is, amely szerint a 19-20. század fordulóján épült bérházak legalább „szépen öregszenek”, míg az új társasházaknak épp ez a gyenge pontja; az előbbieknek az idő előrehaladtával a patinája nő, míg az utóbbiaknak csak elhasználtsága.) Kérdés az is, hogy mi történik majd azzal a nagyszámú, lakóparkban élő polgárral, aki végül kénytelen lesz feladni nett és divatos, ámde zsebkendőnyi otthonát, amibe ráadásul maga és felmenői összes megtakarítását beleölte? Csizmady szerint könnyen elképzelhető, hogy a nagyobb lakásra vágyó, ám anyagi lehetőségeiben korlátozott lakóparkiak jelentős hányada a magasabb presztízsű lakótelepek felé orientálódik majd. Ez a forgatókönyv már csak azért is lehetséges, mert a szerző által elemzett survey-k tanúsága szerint a ma lakóparkban élők 25-50%-a hagyományos építésű vagy panellakótelepről költözött oda; ők részesítik leginkább előnyben a telepszerű életformát. A lakóparkok igen jelentős részben a lakótelepek jobb anyagi helyzetű, felfelé mobil lakosságát szívják fel, mégpedig gyakran azokét a lakótelepekét, amelyek ugyanabban a kerületben, városrészben fekszenek. A lakótelephez való visszakanya- rodás, ha visszalépésnek tűnik is, kényszerhelyzetben logikus megoldás lehet. Csizmady kutatásainak fényében tehát lakótelep és lakópark nem úgy fest, mint két külön univerzum, hanem inkább úgy, mint két, egymással összehasonlítható és egymással kapcsolatban álló világ, amelyek között mindkét irányban lehetséges az átjárás. Cséfalvay Zoltán műve elsősorban a lakóparkok jelenségét tárgyalja, bár a lakótelepekkel való összehasonlítás kérdését ő sem kerülheti meg. A geográfus-közgazdász szerző könyvének fő célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen társadalmi és gazdasági igények hívták életre világszerte a lakóparkot mint településszerveződési formát, és hogyan adaptálódott ez a forma Magyarországra. Cséfalvay tudatosítja, hogy a lakópark globális jelenség. Sőt, mi több, az ezredforduló körüli városfejlődés egyik domináns fejleménye világszerte: az újonnan épülő lakónegyedek egyre gyakrabban öltik városi vagy elővárosi zárt lakópark formáját. Cséfalvay könyvének nagy erőssége éppen a globális látószög és a komparatív jelleg. A nemzetközi tendenciák áttekintése során a szerző a lakópark-kérdés új keletű irodalmáról is bőséges összefoglalást nyújt; a jegyzetapparátus külön figyelmet érdemlő ajánlott olvasmányként is felfogható. Az egyes fejezetek egy-egy kérdéskör kapcsán vetik össze egymással az amerikai, magyar és egyéb példákat. Ami a magyar anyagot illeti, Cséfalvay jelentős részben arra a budapesti és Budapest környéki lakóparkokat magában foglaló adatbázisra épít, amelyet saját maga hozott létre az ingatlan- fejlesztő társaságok honlapjain közölt információk alapján. Egyes fejezetekben forrásként szolgálnak az ingatlanfejlesztőkkel, építtetőkkel készült interjúk, más fejezetek pedig erőteljesen támaszkodnak azokra a - nem ritkán polemikus - cikkekre,
