Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? 339 A lakótelepek másik része ugyanakkor elindult a gettósodás útján. A legalacsonyabb státuszú lakótelepeken, pl. a XVIII. kerületi Havannán az iskolázottsági mutatók rosszabbak, a diplomások aránya alacsonyabb, a vagyoni-jövedelmi szint kedvezőtlenebb, a munkanélküliség pedig magasabb, mint a közepes vagy magas státuszú lakótelepeken. Az ott élők többsége, az előbbi okokkal összefüggésben, egyfajta csapdába került: továbblépni, elköltözni nem tud, például mert nem juthat hozzá az ehhez szükséges bankhitelhez, az önkormányzattól egykor megvásárolt lakását értékesíteni pedig igen nehezen tudná. Egyetértünk a szerzőnek azzal a megállapításával, hogy a lakótelepek további leszakadása, státusromlása szempontjából a megoldást az épületek és környezetük felújítása, a rehabilitáció jelentheti, ám ennek megvalósítása nálunk, akárcsak a régió más országaiban, számos nehézségbe ütközik. Bár Budapesten is mutatkoznak biztató jelek, egyelőre kevés pozitív fejleményről lehet beszámolni. Ezért is lett volna fontos, hogy a lakótelepek rehabilitációjával foglalkozó részben Csizmady Adrienne kitekintésképpen idézzen néhány sikeres példát más posztszocialista országok lakótelep-felújítási tapasztalataiból. A könyv második felében a lakópark-jelenség amerikai mintáinak és a lakópark nemzetközi sikerének rövid áttekintése arra szolgál, hogy megalapozza a szerző e részben megválaszolandó alapkérdéseit: a magyarországi változatoknak mennyiben van köze a lakópark tipikus amerikai mintáihoz? Miben ragadhatok meg a hazai lakóparkok sajátosságai? Célkitűzései között szerepel továbbá az egyes lakóparktípusok elkülönítése, valamint a különféle jellegű, státusú lakótelepek helyzetének, lakosság-összetételének elemzése azokkal a módszerekkel, amelyeket munkatársaival a lakótelepek esetében alkalmaztak. Csizmady következtetései a következőkben foglalhatók össze. A budapesti lakóparkok zöme - egy-két korai példától eltekintve - nem a klasszikus amerikai típusú luxus lakóparkok mintájára épült. Magyarország vagyoni elitje szemében a lakópark mint forma nem vált igazán kedveltté. Zömében a középosztály települt lakóparkokba, a felsőközéptől az alsóközépig. Csizmady rámutat, hogy mivel Magyarországon a lakóparkokba költözők zöme legalábbis részben komolyabb hitelből finanszírozta lakását, akkora adósságterhet vállalt, ami mellett a lakóparki luxusszolgáltatások nagy részét - és az azokkal járó, potenciálisan igen magas közös költséget — már nem tudja megfizetni. így az építtetők ezeket az elemeket a lakóparkok többségéből kihagyták. A lakóparkok státusa - akárcsak a lakótelepeké - függ a lakópark helyétől: a városrész presztízse, a környék állapota erősen befolyásolja az egyes lakóparkok presztízsét. A szolgáltatások kínálatában ehhez képest nincs olyan jelentős különbség. A lakóparkok jellegétől függően eltérhet a lakók összetétele (nagyvárosias környezetben lévő apartmanházak esetében pl. magasabb a fiatal egyedülállók, zöldövezetben, illetve az agglomerációban épült kertes lakóparkok esetében a családosok aránya). A lakópark fogalma tehát, amely eredetileg fallal körülzárt, magas színvonalú épületegyüttest és elit lakóközösséget takart, Budapesten és környékén végül devalválódott, és mindenféle, több társasházat magában foglaló projekt fedőneve lett. Bizo
