Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Vörös Boldizsár: Kitalált kapitány valódi utcája
Vörös Boldizsár: Kitalált kapitány valódi utcája 327 hogy Guszev kapitány nem létezett, a belvárosi utcanév megmaradt, és a következőképpen érvelt ennek meghagyása mellett: „utcát nemcsak hajdanvolt személyek kaphatnak, kik léteztek is; mesehősök éppúgy, noha sose léteztek, csak a képzeletben. Ám, mire mesehősként világra jöttek, magukba zárták a névtelen minták seregét, hogy sokak igazságát fejezzék ki egymaguk, a szintézis ünnepi pajzsára emelvén fel a porból. A Guszev utcának, ha másképp nem, így van létjogosultsága. Miként, mondjuk, egy Szindbád fasornak, János vitéz rakpartnak, vagy éppen Háry János krt.-nak.”34 Ez esetben Szeberényi, az utcanév megtartása érdekében, sajátos módon újraértelmezve a kultuszt, úgy érvelt, hogy bár a névadó személy kitalált alak, figurájában ténylegesen élt személyek összegeződnek: őket megörökítendő kell megtartani az elnevezést. A Guszev utca név megváltoztatására csak több mint tíz évvel később, a magyar- országi rendszerváltás folyamán került sor. Ekkoriban vetődött fel az az indítvány, hogy a Guszev utca ne előző nevét, a Sas utca elnevezést kapja vissza, hanem még az azt megelőzően, 1874-1875-ig érvényben volt Kétsas utca nevet. Ám a kerületigazgatás illetékesei - Búza Péter szerint - azzal utasították el a javaslatot, hogy „a magyar nép mélységes ellenszenvet érez a »kétsas« iránt, amely oly véres csőrrel marcangolta mindig is a szabadságunkat... Hogy az a bizonyos sas nem »kétsas«, hanem kétfejű sas volt, és szó sincs arról, hogy a mi utcanevünknek ez utóbbihoz bármi köze is volna, az egy pillanatig sem zavarta a tanult hivatalnokokat.”35 Végül a Fővárosi Tanács 1990. június 19-i ülésén úgy határozott, hogy a Guszev utca nevet Sas utcára változtatják.36 A százados és társai emléktábláját pedig 1995-ben távolították el - immáron a Sas utcából.37 A budapesti Guszev-emléktábla és a Guszev utca elnevezés 1949-1990 közötti története az eseten túlmutatva, általánosabb érvénnyel szemlélteti, miként kapcsolódhatnak össze a városi térhasználat és a politikai propaganda különféle szempontjai. A korabeli közvélemény-formálók a városi tér adta lehetőségek kihasználásával is igyekeztek kifejezésre juttatni a rendszer propagandájának kulcsfontosságú elemét, a „szovjet-magyar barátság”-ot történelmileg megelőlegező-legitimáló figura, az orosz Guszev százados jelentőségét. Az ország fővárosában nagy szimbolikus értékkel bíró, annak központi területén lévő utcát neveztek el róla, amelynek közelében hasonló sorsú, magyar történelmi személyek neveit viselő utcák voltak - így is érzékeltetve e szabadságharcosok, ezáltal pedig az őket méltató „utódaik” összetartozását. Ebben az utcában, az ország egyik legfontosabb intézménye: a Nehézipari Minisztérium falára helyezték el a százados és társainak emléktábláját: ez pedig szintén nagyrabecsülésüket volt hivatott szemléltetni. Mindezen méltatások a kitalált figurák történelmi hitelesítését is elősegíthették. A fikció leleplezésének időszakában viszont a főváros köz34 Szeberényi 1979a. 14. p. 35 BÚZA 1989. 1663. p. A javaslattal kapcsolatos vélemény létrejöttének időpontjáról Búza Péter tájékoztatott, szívességéért ezúton mondok köszönetét. 36 Jegyzőkönyv 1990. 157-158. p. - A Guszev kapitány utcát 1992-ben nevezték vissza Vágóhíd utcának, ld. ehhez: Utcanév-változások 1992. 331. p.; Budapest é. n. 206., 521. p. 37 Prohászka 2004. 194-195. p.
