Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Vörös Boldizsár: Kitalált kapitány valódi utcája
322 Tanulmányok A Nehézipari Minisztérium épületére, a Szabadság tér-Sas utca sarokra9 elhelyezett emléktábla leleplezési ünnepségére 1949. augusztus 17-én került sor.10 Az emléktáblát a rendezvény kezdetén Kossuth-címeres lepel takarta el, felette, Kossuth- címeres magyar zászlók között, koszorús, keresztbe tett fegyverek voltak láthatók, ezek felett pedig ötágú csillag, előtte egy koszorús, sarló-kalapácsos szovjet és egy koszorús magyar Kossuth-címerrel.11 A „19. századi orosz cári tiszt” emléktáblája feletti ötágú csillag és a címerek félreérthetetlenül jelezték a méltatás, az ünnepség egyéb mozzanataiban is kifejezésre juttatott aktuálpolitikai tendenciákat. A katonai tisztelet- adáshoz a honvédség díszszázada sorakozott fel, a rendezvényre pedig megjelent egy szovjet tiszti küldöttség, a magyar honvédség tábornoki karának tagjai, a Magyar Dolgozók Pártja és a főváros képviselői, a Komszomol és számos más szervezet küldöttei is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Illy Gusztáv altábornagy tartott beszédet, amelynek elején a következőképpen jelölte meg az ünnepség célját: „Alexej Guszev halálának százéves évfordulóját ünnepeljük. A főváros utcát nevezett el róla és a dolgozó nép hadserege emléktáblával állít örök emléket Alexej Guszevnek, hogy soha ne felejtsük el az orosz népnek a magyar szabadságért mártírhalált halt fiát.” A továbbiakban az altábornagy az Illés Béla által idézett, „eredeti” Guszev-beszéd12 részleteit felhasználva ismertette a „mártír” tetteit és, ezekkel összefüggésben, így mutatta be, értelmezte az emléktáblát: „Az emléktábla híven örökíti meg Alexej Guszev mártírhalálának felemelő gondolatát. Az elnyomott orosz nép fia - Guszev százados - saját testével akarja elhárítani a szabadságért küzdő magyar népről az elnyomók szuronyait. De száz évvel ezelőtt - 1849-ben - az elnyomottak még nem ébredtek öntudatra, a Guszevek kevesen voltak és az elnyomók elbuktatták a magyar szabadságharc hősies küzdelmét.” A „még” szó alkalmazásával az altábornagy a múlttal szemben a jelen viszonyainak ábrázolását készítette elő, amikor is „Ma Guszevnek és társainak sora végtelen milliókra nőtt. A szabadságért hősi halált halt Alexej Guszev népe kiverte a reakció kezéből a szuronyokat és hősies harcával a világtörténelem legnagyszerűbb győzelmét aratta a fasizmuson. [...] A magára maradt 48-as szabadságharcot, Guszevet és hős társait eltiporhatták, de áldozatuk nem volt hiábavaló. Hősi szellemük tovább élt az elnyomott milliókban és 1917. óta a dolgozók egyre erősödő, szilárd egységben, a győzelem biztos tudatában vetnek gátat a fasizmus újra és újra éledő erőinek.” Az altábornagy azonban nemcsak Guszev kapitányt és társait állította be a 20. századi „haladó erők” elődeiként, de utalt az emléktáblán szuronyokkal jelképezett „reakció” jelenkori képviselőire is: „Ma a reakció az imperializmus cégére alatt újra szuronyt szegez a haladás erői ellen.” A Guszev-esetet, illetve az ezt méltató emléktáblát Illy az időszerű politikai-katonai feladatok történelmi legitimálásához használta fel, 9 Felavatták a Guszev-emléktáblát. Világosság, 5 (1949) 191. sz. 2. p. 10 Az ünnepség vizsgálata során felhasználtam a korabeli újságok tudósításait és képanyagát. 11 Ld. pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár MN 5340/10. sz.; Magyar Távirati Iroda Fotóarchívuma 8279/14. sz. A Kossuth-címerről ld. BERTÉNYI 2003. 78. p., az ötágú csillagról és a sarló-kalapács jelképről ld. ARADI 1974. 211-214. p. 12 Ld. ehhez: ILLÉS 1945a. 3. p.; ILLÉS 1945b. 32-33. p.; ILLÉS 1948. 113-114. p.
