Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
300 Tanulmányok tek. A hosszú távú tervekben pedig 40 vagy 50 m2-nyi lakosonkénti zöldterület szerepelt, s a cél az volt, hogy 800 méteren belül minden lakásból elérhetővé váljék valamelyik park. Leninváros esetében, a vegyipar jelenléte miatt még nagyobb szerepet szántak a zöldterületeknek,35 s egy olyan erdőbe ágyazott várost terveztek, ahol a város méreteiből adódóan öt-hat perces sétával bármelyik lakásból megközelíthetők a környező erdőparkok. A zöldterületek rendszere amellett, hogy a népesség egészségügyi regenerálódását segítette elő, és fokozta a város nyújtotta esztétikai élményt, a társadalmi kommunikációhoz is hozzájárult. Az utcákon, tereken, parkokban az emberek sétálhattak, találkozhattak egymással, e területek igénytől függően biztosították „egyrészt a csendes visszavonulást és a pihentető kikapcsolódást, másrészt a társas összejövetelt, a közösségi találkozások kulturált színterét”.36 Mivel a lakások szűkek és kényelmetlenek voltak, a zöldterületek nagyobb jelentőségre tettek szert a társas érintkezésben. A parkok azonban nemcsak a társadalmi, hanem a nevelési infrastruktúra részét is képezték. Az itt megrendezett sportesemények és kulturális rendezvények révén keretet biztosítottak a szabadidő ideológiai szempontból is hasznos eltöltéséhez. A korszak jellegzetes létesítményének tekinthetjük a majd minden településen megtalálható kultúrparkot is. A szovjet eredetit olyan helynek tekintették, ahol a látogatók ismereteket szerezhettek a legújabb technikai és tudományos felfedezésekről, politikáról és kultúráról, különféle sporttevékenységet űzhettek, csendes környezetben pihenhettek, gyógyulhattak, s ahol a rendszer ideológiáját erősítő emlékműveket, domborműveket stb. helyeztek el. E parktípus első változatának tekintik a Moszkvában 1928-ban megnyitott Gorkij parkot; 1931-ben már rendeletben írták elő hasonló parkok létrehozását Szovjetunió-szerte.37 Leninváros első ilyen parkját 1968-ban a művelődési ház melletti beépítetlen területen hozták létre. A virágágyásokkal, fákkal tarkított üde parkban 1971-ben helyezték el az Ölelkező pár című szobrot, amely köré később egy szökőkutat is építettek. A városról 1971-ben készített MTI-fotók alapján a gyermekek, különböző bölcsődés, óvodás, iskolás csoportok és a kisgyermekes édesanyák kedvelt tartózkodási helyének számított az akkori város középpontjában elhelyezkedő park, ahol sétálással, pádon ül- dögéléssel töltötték el az időt. Időnként pedig szabadtéri szoborkiállításoknak helyet adva járult hozzá a park a lakosság művelődéséhez. A város másik kultúrparkja a város központjában lévő dísztavat és az oda tervezett közintézményeket ölelte körbe. Füle Lajos tervei alapján a centrumot, s különösen az ott létesített mesterséges tavat szánták a város legegyénibb képi és hangulati elemének. Ennek ellenére a városi tanácsot komolyan foglalkoztatta az a gondolat, miszerint tó helyett gazdaságosabb lenne egy 35 Az erőmű és a vegyikombinát erőteljes légszennyezése miatt a hatvanas évek közepén már kevésnek ítélték a TVK-tól elválasztó 1200 métert, hiszen a kimutatások szerint a bűz és mérgező anyagok a kilométerekre fekvő lakóterületeket is veszélyeztették, de ezen az adottságon változtatni már nem lehetett. 36 A város, ahol élünk. Leninvárosi Krónika, 1983. november 3. 4. p. 37 Engel 2006. 175. p. és Shaw 1979. 125. p.