Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban 299 helyiségekkel rendelkezett. Persze a kisebb települések intézményrendszerének kiépítettsége - miként azt fentebb már Leninváros esetében is láthattuk - messze elmaradt a kívánatos normától. A hatvanas években megjelent újságcikkekben a szórakoztatás, művelődés fellendülését várták a kultúrház felépülésétől, de szerepe a nyolcvanas évekre bizonyos területeken és korosztálynál visszaszorult. Míg korábban tánczenekarok meghívásával, bálok szervezésével aktív szerepet vállalt a fiatal lakosság kikapcsolódásában, a nyolcvanas évekre ezt a tevékenységet a diszkók beindításával az üzleti hasznot remélő vendéglátó egységek, éttermek vették a kezükbe, valamint egyre többen jártak szórakozni valamelyik közelebbi városba. A szocialista városok jellemzőjének tekintették, hogy a szórakozás kötetlenebb formái, mint a kávézók, bárok, kocsmák kevésbé vannak jelen a nyugathoz képest. Bár kocsmákból természetesen Leninvárosban sem volt hiány,31 32 azért egy-egy éttermet, cukrászdát leszámítva nem volt más lehetőség az ilyen típusú szórakozásra. Ezért is övezte nagy figyelem a nyolcvanas években egy határozottan nem kocsmaként, hanem kulturált, színvonalas szórakozóhelyként definiált presszó létrehozását: „S hogy mit takar a színvonalas jelző? A Sörpatikában, nevéhez híven 8-10 fajta sör lesz a választékban, 3—4 féle kávé, aki pedig megéhezik, betérhet majd egy hamburgert, vagy melegszendvicset elfogyasztani. Kívánságára készítenek hideg- és melegtálakat, s halk magnózene mellett olvasásra is lesz alkalom, hiszen napilapokat fognak járatni.”33 Ebenezer Howard kertváros koncepciója34 nyomán a tervezők a szovjet várost a kertek és parkok városaként képzelték el. A rendezési tervek fontos elemét képezte a természet városi struktúrába integrálása, melynek érdekében zöldövezetek egész rendszerét hozták létre a lakóövezetben, de ugyanúgy törekedtek az ipari övezet intézményeinek zöld környezetbe helyezésére is. A Szovjetunióban az egy főre eső (közcélú) zöldterület nagyságát 16 m2-ben állapították meg, amelyet 1965-ben 24 m2-re növel31 A nyugati gyakorlattól való eltérést mutatja két főváros, a hetvenes évek elején közel azonos lakosságszámú (hét milliós) London és Moszkva közkönyvtárainak és filmszínházainak összevetése is. Moszkvának 1970-ben 1130 db közkönyvtára volt 33,6 millió tételes könyv- és folyóirat állománnyal, ehhez képest Londonnak 1973-ban 417 könyvtára volt 19,3 millió tétellel. Hasonló eltérés figyelhető meg a mozik számában is: Moszkvában 599 mozihoz 261.000 ülőhely, Londonban 233 mozihoz 181. 000 ülőhely tartozott. Shaw 1979. 123. p. 32 Az egyik újságcikk Tiszaszederkényben közkedvelt megnevezéseit is felsorolta: kricsmi, korcsmahivatal, csehó, köpködő, apákboltja, talponálló, kisrabló. „Kisrabló - nagyrabló”. Borsodi Vegyész, 1964. április 23. 4. p. 33 Sörpatika. Leninvárosi Krónika, 1985. augusztus 8. 4. p. 34 Ebenezer Howard 1898-ban megjelent könyvében (To-Morrow: a Peaceful Path to Real Reform) fejtette ki először elképzeléseit a városi és vidéki életforma értékeinek (a társas életnek és a természeti szépségeknek) az összeegyeztethetőségéről. Az elképzelt ideális város, azaz a kertváros koncepciójának néhány fontosabb eleme: nagyvárostól független, kertvárosokból álló negyedmilliós településcsoport; tagolt városszerkezet (kör alakú város, gyűrűs-sugaras utcahálózattal); az önellátó várost egy mezőgazdasági övezet veszi körül, ami egyben megakadályozza a város területi növekedését is. A város szerkezetében fontos szerepet tölt be a központi park, ami a közösségi szellem kialakulásának színtereként is funkcionál, valamint a lakóövezetben körbefutó zöldsáv (a Grand Avenue), amely mellett a közterek és az iskolák sorakoznak. A kertváros eszméjéről és az európai, amerikai urbanisztikában kifejtett hatásáról bővebben: MEGGYESI 1985. 34-50. p.
