Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
298 Tanulmányok Leninvárosban a panel egyhangúságának megtörésére csupán a nyolcvanas évektől történtek lépések. A külön egységet képező városközpont beépítése mellett három új épület - a Lenin Múzeum, a Sörpatika nevű presszó és az ekkor még épülő autóbusz-pályaudvar - képviselte az újságíró által emberközelibbként jellemzett új stílust. Ezek változatosabb formavilágától remélték, hogy az majd feloldja „a Lenin út környékének kártyavárlátványát”.29 A3, szomszédsági egységben felépíteni tervezett sor- és családi házaknak a város jellegzetes-„sík terepből kinőtt, minden átmenetet nélkülöző magas lakóházak alkotta”30 - sziluettjének átformálásában szántak szerepet. Leninvárosban az 1964-es rendezési terv szerint nem épültek volna ilyen típusú lakóházak, az érvelés szerint ugyanis a különálló kertes családi házak közművesítése túlságosan költséges. A családi házas építkezés „természetes helyét” a városkörnyéki községekben - elsősorban Sajószögeden, valamint Sajóörösön, Tiszapalkonyán - és az óváros területén vélték megtalálni. A családi házas építkezés különösen azt követően kapott erőre, hogy 1982-ben leállt az állami lakásépítés a városban, s a tanács az igények kielégítése érdekében közreműködött Tiszaszederkényben harmincnyolc, Sajószögeden hetvenkét telek kialakításában és közművesítésében, valamivel később pedig már a városban is hozzáláttak a telkek kijelöléséhez. A város formai és strukturális átalakulásában valódi áttörés majd a rendszerváltás után következik be, amikor a gazdasági, ideológiai okokból addig mellőzött létesítmények (templomok, a kereskedelmi és szolgáltató szektor új formái, pl. a lengyel piac, a butikok különálló pavilonjai) is helyet kaptak a város területén. A rekreáció helyszínei: kultúrházak, parkok, játszóterek, szabadidőközpontok A szocialista város funkcionális felosztásában a lakó- és munkahely mellett a rekreáció helyszínei foglaltak el jelentős szerepet. A kultúra egyik szeleteként értelmezett szabadidős tevékenységek hozzájárultak az emberek mentális kultúrájának ápolásához, az ehhez szükséges intézményrendszer biztosítása fontos állami feladatnak számított. A mintaként tekintett szovjet városok - némileg eltérve a nyugaton megszokott gyakorlattól - a kulturális létesítmények oly sorával rendelkeztek még egy közepes méretű településen esetében is, mint például az opera, balett- és hangversenyterem, színház, múzeumok, művészeti galériák, helytörténeti gyűjtemények, könyvtárak és az elmaradhatatlan mozi.31 Karakterisztikus eleme volt a szocialista városoknak a több funkciót ötvöző kultúrpalota vagy kultúrház, amely Leninváros esetében filmvetítésre és színházi előadásra egyaránt alkalmas előadóteremmel, próbateremmel, táncteremmel, könyvtárral, kiállítási teremmel és külön a szakkörök, klubok számára kialakított 29 Üde színfolt. Leninvárosi Krónika, 1987. július 30. 4. p. és Várost építeni. Leninvárosi Krónika, 1987. november 19. 3. p. 30 Városunk új rendezési terve. Leninvárosi Krónika, 1987. szeptember 24. 1. p.