Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban 297 számára is megfelelnek majd. Az ABC-áruház végül egy panelkörnyezetben általánossá váló épülettípusban (lapos, egyszintes, szabadon álló épület) kapott helyet.23 A megfelelő épületek hiánya hosszan tartó problémává vált, hiszen 1987-ben a rendezési terv felülvizsgálatakor is még jelentős számú, lakóépületben elhelyezett intézményről tettek említést. A paneles építkezés általánossá válása más jellegű problémák kialakulását is előidézte. Mivel a panelépület iparszerü gyártási módszerei alacsonyabb költségekkel jártak és rövidebb összeszerelési időt igényeltek, e sajátosságai nélkülözhetetlenné tették a szocialista várostervezés számára. Az összes szocialista országra jellemző karakteres építészet alakult ki, amelynek fontos eleme a szerkezeti elemek és épületek uniformi- záltsága. A technikai fejlődés következtében magasabb épületeket tudtak létrehozni, ami a szocialista város strukturális átalakulásához is vezetett. A házgyári építési technológia leninvárosi bevezetésekor még nagy reményekkel néztek az újítás elé: „a terület lakóépületeinek nagy százaléka középmagas (tíz szint) beépítésével történik. A hosszú és magas sávházak csökkentik az építészeti egyhangúság veszélyét azáltal, hogy a megadott lakásszám kevesebb épületben helyezhető el. A nagyméretű lakóépületek tömör elhelyezése lehetővé teszi a városias beépítést, s az összefüggő, nagy szabad területek kialakítását.”25 26 A hetvenes évekre kiteljesedő paneles építkezés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel uniformizáltsága monotonitást és ürességet eredményezett. A standardizáció okozta urbanizációs problémákat az építészek is érzékelték. Az egyhangúság feloldására tett egyik ilyen kísérlet - a paksi atomerőmű tulipán motívummal díszített nagypanel épülete - nyomán ugyanis társadalmi vita bontakozott ki az Élet és Irodalom hasábjain, ami a Magyar Építőművészeiben szakmai körben folyt tovább. Major Máté építész épületkritikájára Nagy László költő adott (vitaindító) választ, amelyben - az újító törekvések üdvözlése mellett - számon kérte az emberi, esztétikus, korszerű építészet hiányát.27 Preisich Gábor építész a mennyiség minőség elé helyezésével, az egyszerűbb szervezhetőséget szem előtt tartó és ezért a változatosságra irányuló törekvéseket ellenző építési vállalatok magatartásával, valamint magának a házgyári paneles technológiának a kötöttségeivel magyarázta a lakótelepi sivárságot. „A lakótelep tervezője ilyen körülmények között csupán a számára kijelölt típusokat »adaptálhatja«. Csak az épületek csoportosításával, színezésével, közintézmények elhelyezésével, parkosítással törekedhet némi változatosságra, mindez alapvetően nem változtatja meg a gazdasági kényszerűségek okozta hiányosságokat.”28 25 Engel 2006. 191. p. 26 Tiszaszederkény városrendezési tervének főbb vonásai. Borsodi Vegyész, 1969. január 16. 6. p. 27 „így hát nem én írom le először, hogy új építményeink, lakásaink ridegek, embertelenek, főleg azért, mert művészi megformálás híján valók. Mintha tizedrangú zord és üzleties Bauhaus-betonbanya tojta volna tele ivadékaival hazánkat. [...] Vajon lesz-e emberi, korszerű építkezésünk, ha a megújító törekvéseket nem becsüljük, nem segítjük, sőt röhej tárgyának lealacsonyítjuk.” NAGY 1975. 28 Preisich 1975.
