Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
280 Tanulmányok dóellenes kijelentést hoztak fel; másrészt Stolnickiné irántuk megnyilvánuló társadalmi lebecsülését hangsúlyozták; emellett érvként használták azt a tényt, hogy unoka- öccsét politikai okokból - ahogy utóbb Stolnickinétól megtudjuk, „nyugatossága” miatt — internálták;45 végül elővették a német származás vádját is. 1946 közepén egy újfajta legitimáció, az 1946. évi VII. törvénycikk alkalmazásával Stolnickiné ellen politikai fegyverzettel indított támadásuk olyan eszközöket használt, amelyek az új politikai berendezkedés antifasizmusának diszkurzív eszközei voltak: az antiszemitizmus, a német mivolt, a nyugatosság toposzai. Mivel a törvény szövegében a „demokrácia alapintézményei” kategória nem nyert meghatározást, így Siposék nyilvánvalóan a jogszabály kommunista interpretációja szerint cselekedtek akkor, amikor a hadsereg tagjaira vonatkozó minősítő megjegyzések esetében is ennek a törvénynek a hatályát vélelmezték. Az sosem derült ki azonban, hogy a két évig húzódó népbírósági eljárásban milyen súlyt kaptak volna az egyes vádpontok, mivel a bizonyítás tanúk hiányában nem volt lehetséges. Siposék Stolnickinéval szembeni, ezen vádkészletre építő politikai támadása egy sajátos kereszteződést hozott létre. Kísérletük, hogy Stolnickiné lakását az ő „Andrássy út 60-ba juttatásával” szerezzék meg,46 a cselekvés határait feszegette. Politikai vádaskodásuk beleillett a korszak társadalmi logikájába, s működésbe is tudták vele hozni az adott intézményrendszert. Támadásukkal azonban nem a lakáshivatalt célozták meg - bár egyáltalán nem kizárt, hogy a lakáshivatal előtt is felléptek a politikai vádakkal -, hanem egy politikai célú büntető intézményt, a népbíróságot. így ebben az esetben nem a lakáshivatal előtti magatartás határai váltak egyezkedés tárgyává, mintegy ezen szervre ruházva a szerepet, hogy politikai természetű konfliktusokat kezeljen, hanem a lakásügynek és az új politikai-társadalmi rend védelmét célzó szankcionálásnak másfajta összekapcsolási lehetősége merült fel. Annak eshetősége, hogy egy állampolgár ne a lakáshivatal előtti érvelés, hanem ellenfele politikai ellenségként való megsemmisítése útján jusson lakáshoz. Siposék ily módon tehát a politikai támadás útján való lakásszerzéssel kísérleteztek. A lakásnak a köz szférájába való áthelyeződésével az állampolgári kezdeményezés a politikum társadalmi határait kétféle logika alapján tette egyezkedés tárgyává. Egyrészt egy, a politikai büntető gyakorlattól független intézményt arra ösztönzött, hogy a politikai szankcionálás eszközét beépítse működési gyakorlatába. Másrészt pedig az új rend kifejezetten politikai célú büntető intézményének hatáskörét tette próbára, azt feszegetve, hogy vajon az kiterjeszthető-e a hétköznapi konfliktusok, viták, érdekellentétek világára. Mindkét esetben arra irányult tehát a kísérlet, hogy vajon a politikai vádaskodás, illetve ellenségképzés milyen intézményes struktúrákban működtethető, s milyen eredmény érhető el az államhatalmi politikai büntető gyakorlat45 „Népbíró kérdésére vádlott: Az unokaöcsém volt a bezárt, aki nyugatos volt.” Lásd: BFL VII.5.e 3323/1950. Népbírósági tárgyalási jegyzőkönyv, 1948. március 30. 46 Stolnickiné szavait idézve: „Tanúktól féltem, mert brutálisak. Az egyik volt alkalmazottamnak azt mondták, hogy addig nem nyugszanak, amíg az Andrássy út 60-ba nem juttatnak.” Lásd: BFL VII.5.e 3323/1950. Népbírósági tárgyalási jegyzőkönyv, 1948. március 30.
