Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 279 poszát mozgósította: a bérházat a demokrácia és a „reakció” harcának színtereként ábrázolta. E két értelmezési séma egymásra vetítésével a két fél lakáson belül, zárt ajtók mögött vívott csatája az „úriház” és a „munkáscsalád” küzdelmeként megjelenítve a népi demokratikus átalakulás hétköznapi példázatává emelkedett. Ezen dimenziót olyan utalások teremtették meg, amelyek az „úriház”-hoz kapcsolódva az adott bérház társadalmát a múlt megtestesítőjeként asszociálták. Stolnickiné „grófné”-ként aposztrofáló- dik, Stolniczkyné írásmóddal, aki ellen államrend elleni izgatás vádjával éppen népbírósági eljárás van folyamatban. A vele azonos oldalon színre léptetett szereplők-a házban pozíciót betöltő személyek, úgymint a háztulajdonos, a házmegbízott és a házfelügyelő, továbbá egy lakó - Siposékkal szembeni magatartását pedig egy olyan terminussal minősíti a cikkíró („rémtettek”), amely a köztudatban leginkább a „náci és nyilas rémtettek”-et idézhette fel. A cikk ezekkel az eszközökkel Stolnickiné alakját a közbeszéd két eltérő kontextusában teremtette meg társadalmi ellenségként: egyrészt egy lakásügyi kontextusban, a társadalom antiszociális elemeinek egyikeként, másrészt pedig egy direkt politikai kontextusban, a „reakció” megtestesítőjeként.'14 Ezzel szemben Siposék a népi demokrácia képviselői, sorsuk a népi demokrácia jövőjéhez kapcsolódik: „Jelenleg a hadihelyzet úgy áll, hogy Siposékat a lakásügyi döntőbizottság ítélete alapján kilenchónapos csecsemőjükkel együtt rövidesen kilakoltatják és Stolniczkyné segédcsapataival együtt győzedelmeskedik, hacsak a népi demokrácia be nem avatkozik és nem füstöli ki ezt a liliputi darázsfészket.” Azáltal, hogy a cikk a „proli” Siposéknak a „grófné” lakásába történt beköltözését a bérház társadalmának viselkedésén keresztül értelmezi, a helyzetet az új, a demokratikus világnak a régibe való behatolásaként jeleníthette meg: a népi demokrácia a múlt ellen vív harcot. A „prolik” által megtestesített új világgal szemben a régi ellenáll, s ki akarja rekeszteni magából. A konkrét viszálynak az osztályharc értelmezési sémájába illesztése után szükségszerűen következett annak az egész házra kiterjesztett megjelenítése is. Bár a „reakció” terminus a cikkben sehol sem hangzik el, annak olvasata nyilvánvaló a korabeli, ekkorra már a kommunista párt által uralt közbeszéd elemei folytán. A „reakció” fenyegetése e kivetítés által válik felnagyíthatóvá: a „reakció” a társadalom legkisebb egységeiben is - ebben az esetben egy bérházban - kiépült intézményes pozíciókat (házfelügyelő, házmegbízott, háztulajdonos) tart kézben. A népbírósági ügyben Siposék Stolnickiné alakját az ellenségképzés egy egészen más regiszterében építették fel. Ha vádjaikat sorra vesszük, az ellenségképzés párhuzamos logikái közötti ingadozásuk figyelhető meg. A csupán töredékesen rendelkezésre álló adatok folytán keveset tudunk stratégiájukról. Megállapításokat azonban e kevés alapján is lehet tenni. 1946. májusi-júniusi támadásuk alkalmával négyféle elemet mozgattak: a demokratikus hadsereg becsmérléseként egyrészt egy állítólagos zsi44 A lakásügy mint az új társadalmi-politikai berendezkedést meghatározó diskurzus elemzésének feladata, hogy e két kontextus egymáshoz való viszonyának értelmezését árnyalja, pontosítsa. így egyelőre nem biztos, hogy az itt alkalmazott kettéválasztás a továbbiakban is védhető álláspont marad.
