Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 277 nom, valóban az én részemre utaltassék ki.”37 Ezekben az esetekben a kérelmezők igényjogosultságukat oly módon igyekeznek bizonyítani, hogy jogaik forrásaként nem egzisztenciális kiszolgáltatottságukra, hanem társadalmi pozíciójukra hivatkoznak. Ezzel a diszkurzív eszközzel egyéni érdeküket a közérdek szintjére emelik át. Siposék azonban a közérdek nevében való fellépésnek egy ettől teljesen eltérő módját választották. Saját érdeküket azáltal gondolták érvényesíthetőnek, hogy ellenfelükből társadalmi ellenséget teremtettek és mint ilyet próbálták megsemmisíteni. Számos panaszos magatartását jellemezte a lakásügyi vitákban a politikai jellegű burkolt vádaskodás; viszont úgy is fogalmazhatunk, hogy fellépésük megállt a direkt támadás határmezsgyéjén.38 Annak ellenére, hogy az ezt illető különféle magatartások jellemzőit itt és most statisztikai gyakorisággal és tipizálva nem ábrázolom, a magatartási küszöb társadalmi érzékelésének bizonyos nyomai így is érzékelhetőek. Mint például: „tekintettel arra, hogy Vermes Sándor szücsmestertől korábbi politikai magatartása következtében az illetékes hatóság az iparjogosítványt megvonta, a lakás most felszabadult és kiutalható”.39 Azonban ennél egyértelműbb utalás is elhangzott egy mosókonyha kiigénylése körül támadt konfliktus esetében a mosókonyhát lakásként elfoglaló háztulajdonos, egy volt rendőr ellen, az ő kilakoltatását kérő lakók részéről, ezen sokat sejtető megjegyzés formájában: „Horvát János volt rendőr egyéb magatartását nem kívánjuk itt megemlíteni, mert ez kizárólag lakás ügy ...”.40 Ezt az utóbbi megnyilatkozást úgy értelmezhetjük, hogy azt akarta a hivatal tudtára adni: amennyiben a hivatal lehetőséget biztosít számukra, készek olyan információkkal is szolgálni, amelyek túlmutatnak a lakásügyi keretek formális normáin. Vagyis ezeket a normákat ők a hivatal felhatalmazásával informálisan készek megszegni, s ily módon a vád másfajta eszközeivel is élni. Az, hogy a lakosok valakinek a politikai viselkedéséről ilyen jellegzetesen bújtatott formákban informálták a lakáshivatalt, egy magatartási küszöb körüli bizonytalanságról árulkodik. E magatartásforma hangsúlyos eleme, hogy a választást a hivatalra bízza: az információközlést egyfajta sajátos kimondatlanság, a néven nevezettség hiánya jellemzi, ami lehetőséget nyújt a lakáshivatalnak arra, hogy az utalás értelmezésével maga döntsön a küszöb átlépését illetően. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a társadalomban az állampolgárok és a hatóságok egyike közötti párbeszédben egy bizonyos magatartásforma egyezkedés tárgyát képezte. Miután az erre utaló jelek tömegesen fordulnak elő, így ezt a normát érintő orientálódási folyamatról beszélhetünk. Nem voltak meg a társadalomban a biztos támpontok arra vonatkozóan, hogy a lakáshivatal 37 BFL IV.1432.a 5173/1949. Özv. dr. Halász Györgyné és Halmi Jenő fellebbezése, 1949. március 7. (Kiemelés tőlem - N. A.) 38 Ezen a ponton állításaimat az 1945 és 1950 közötti budapesti lakásügyek folyamatban lévő vizsgálatára alapozom. Kutatásom azonban még nem érte el a kidolgozott bizonyítás fázisát, így jelen megállapításaim pillanatnyilag csak erős gyanúként olvashatók. 39 BFL IV.1470.b 16.598/1948. Ifj. Nagy Jenő és ifj. Nagy Jenőné lakáskiutalási kérelme, 1948. június 12. 40 BFL IV. 1480.e 86.628/1949. A XI. kér. Budaörsi út 149. szám alatti ház lakóinak kilakoltatási kérelme Horváth János ellen, 1949. augusztus 30.
