Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)

Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén

264 Tanulmányok rendszereként, az 1945-ös határvonalat pedig az e látásmód számára megmutatkozó törések és folytonosságok rajzolatában értelmezi. A lakásügyekben a demokratikus társadalmi berendezkedésről folyó átfogó politikai vita egyrészt az állampolgárok egymás közötti, másrészt az állampolgár és a hatóság közötti érintkezésben mani­fesztálódott. Ebben az összefüggésben, az 1945 utáni társadalmi folyamatok típuseseteként fogom szemlélni és értelmezni az alábbi társbérleti viszályt, amely 1946 és 1949 kö­zött bontakozott ki egy József körúti bérlakásban.17 A konkrét esemény kulcsjelentő­ségű, mivel a demokrácia mint politikai és mint társadalmi rend (azaz a társadalom tagjainak egymás közötti, valamint az állampolgár és az állam közötti viszony) megte­remtésének és működésének a korban lehetségesnek gondolt változatait mutatja meg. Magának a lakásügynek az aktája hiányzik a fennmaradt iratok köréből, ám az eset mégis jól dokumentált, mivel a vita túllépett a lakásügy intézményi keretein.18 A lakáshivatali berkekben zajló ügyből mindössze egy karhatalmi végrehajtás tárgyá­ban intézkedő elöljárói határozat található meg másolatban. Ami írásos nyomokban előttünk áll, az egy népbírósági ügy a párhuzamosan zajló eljárások becsatolt iratai­val.19 20 A népbírósági eljárás folyamatában született és annak során beszerzett egyéb do­kumentumokból - jegyzőkönyvekből, jelentésekből, vádiratokból és ítéletekből - bontakozik ki előttünk a konfliktus, a dokumentáció csonkaságánál fogva azonban számos momentum marad homályban. Azt is tudjuk, hogy a népbírósági ügyirat jelen összetételében nem tartalmazza az eljárás során keletkezett valamennyi dokumentu- mot. Míg a lakásügyi intézmények, azaz a kerületi elöljárósági lakáshivatalok és a polgármesteri Központi Lakáshivatal előtt zajló vitákban mindenekelőtt a társadalmi pozíciók diszkurzív kijelölése tárul fel, addig a József körúti társbérleti viszályhoz kapcsolódó népbírósági eljárás a vonatkozó magatartásformák és intézményes gyakor­latok dokumentálásával a lakás mint társadalmi tér átalakulásának, magántérből a köz terévé válásának olyan mechanizmusait mutatja meg, amelyek a politikum határait 17 Az ügy forrása: BFL VII.5.e 3323/1950. Özv. Stolniczky Guidóné, valamint BFL XXV. 1.a 2741/1948. Özv. Stolniczky Guidóné. A konfliktus egyik főszereplőjének, özv. Stolnickinének a neve többféle változatban fordul elő az iratokban. Miután ő maga az 1941. évi népszámlálás adatfelvételi ívét „Stolnicki” formában írta alá, így ezt tekintem hiteles változatnak. 18 Miután a VIII. Kerületi Elöljáróság Lakáshivatalának iratai nem maradtak fenn, így a Központi Lakáshivatal iratai jelentették az egyedüli esélyt a konkrét lakásügyi akta a megtalálására. A József körúti lakásban zajló lakásügyi vita azonban nincs meg a Központi Lakáshivatal fennmaradt iratai között. 19 A konfliktus egyik főszereplője, özv. Stolnickiné ellen folyó két népbírósági ügy közül az egyikből csak a Népbíróságok Országos Tanácsának egy végzése található meg. Lásd: BFL XXV.l.a 4442/1946. 20 A népbírósági eljárásban vádlottként szereplő özv. Stolnicki Guidóné a népügyészi vádiratra tett észrevételeiben az 1946. május 17-én Hapek Jenőné által ellene tett feljelentés mellett Hapekné május 18-i feljelentésére, valamint az ennek nyomán május 19-én és május 22-én tartott rendőrségi kihallgatásokra és egy május 30-án kelt rendőrnyomozói jelentésre is hivatkozik. Az ügyben azonban mi már csak a politikai rendészeti osztály 1946. júniusi nyomozásának dokumentumait - tanúvallomási jegyzőkönyveket, gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvet és nyomozói jelentést - találjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents