Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
250 Tanulmányok ve, hogy ezen leginkább hozzá illő élvezetnek hódoljon. Ennek folytán mindinkább kivész a játékhoz való hajlam és az ifjúság meg van fosztva egy igen becses nevelési eszköztől. Ily körülmények között az iskolának és a társadalomnak vált kötelességévé a mozgással járó játékot ápolni, gyakorlását lehetővé tenni s előmozdítani. Főkép a nagyobb városok kedvezőtlenebb egészségügyi viszonyai között élő ifjúságnak van legégetőbben szüksége arra, hogy a szabadban való játszás által visszanyerje a szűk lakásokban eltünedező testi ruganyosságot és frissességet.”53 Az egészségügyi, egyben társadalmi probléma orvoslása érdekében a miniszter játszóhelyek létesítését javasolta: „Az ily tér a tanulók számához mért terjedelemmel, tiszta levegőjű környezetben, szelek ellen védett helyen lehetőleg pázsittal borítva és fákkal árnyékolva legyen. Ne feküdjék félóránál távolabb a gyermekek lakásától.”54 Emellett szükségesnek látta kellő módon való felhasználásukról is gondoskodni, a gyermekeket játékra tanítani és rájuk felügyelni. Budapest közgyűléséhez intézett felkérését így zárta: „A tőke, melyet a közönség a játszó helyekbe fektet, gazdagon meg fogja hozni kamatait az ifjúságnak erősebbé, egészségesebbé és erkölcsösebbé tételében.” A főváros elsősorban az iskolai játszóterek kiépítésével igyekezett javítani a helyzeten, amelyeket azonban, hely hiányában, a külső városrészekben kellett elhelyezni. Az 1910-es években játékdélutánokat szerveztek a chicagói példa nyomán, ahol ennek is köszönhetően 10 év alatt 65%-kal esett vissza a gyermekbünözés.55 A fővárosi önkormányzat kezdeményezése azonban csupán csepp volt a tengerben, s nem eredményezhetett általános javulást. A századforduló sajtója gyakran taglalta a játszóhelyek hiányát és a gyermekek sorsukra hagyatottságát: „A székesfőváros iskoláinak nincsenek játszóterei: azok az egyes sportegyesületek pályáin zselléreskednek. A munkás és iparos ifjúság testi nevelése is csak hasonló kegyelemkenyéren tengődik.”56 „...a mi székvárosunk gyermekeinek vagy semmi játszóhelyük nincsen, vagy a bűzös-poros fülledt utca szolgál nekik azzal s hogy a fülledt, rekedt, bűzös levegőjű utcán nem akad óvószerre a fülledt, rekedt levegőjű, dohos lakás mérgező hatása ellen.”57 „A főváros hatósága benn a város területén mindent eltilt a gyerekeknek és külön helyről sem gondoskodik, ahol játszhatnának [,..].”58 Berlini és londoni példákat felvonultatva több, elsősorban a már meglévő parkok jobb, célszerűbb kihasználását is felvető javaslat, illetve kísérlet született. Az 1890-es években a főhercegi család számára jelentős anyagi terhet jelentő Margitsziget eladásának gondolata is felvetődött. Benedek Elek számos javaslatot szóba hozó írásában59 53 Uo. 54 Uo. 55 Játszóterek. Esti Újság, 1914. április 1. 56 DR. KARAFIÁTH MÁRIUS: Testedző sport. Székesfővárosunk ifjúsági játszótere. Pesti Napló, 1911. augusztus 6. 57 Uo. 58 Kié a Liget? Pesti Napló, 1911. szeptember 13. 59 Benedek Elek: A Margitsziget eladó. Fővárosi Lapok, 1894. 2105-2106. p.
