Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük (1870-1918) 249 A városegyesítést követően megfogalmazódott zöldterület-fejlesztési törekvések figyelmen kívül hagyták a közönség egyik fontos csoportjának, a gyermekeknek az érdekeit. Bár a már meglévő, nagyobb zöldterületeken, például a Városliget tisztásain avagy a Városmajorban lehetőség nyílt a szabad játékra, az új parkok kialakításának illetve a már meglévők bővítésének üteme nem tudott lépést tartani a lakosság számának gyarapodásával és a városi terület beépítésével, illetőleg a városlakók egyre fokozottabb „kifelé élésével”. Mivel a városi vezetés a zöldterületekben elsősorban díszkertet és a felnőttek szórakozását biztosító mulatókertet látott, óhatatlanul sérült a nagy szabad térségeket és a kötetlen játékot igénylő gyermekek érdeke. „A nagyvárosok lakói, de kivált a gyermeksereg, soha sem élvezhetik egészen a tavasz bájait. A nagy, végtelen mezők helyett kénytelenek megelégedni pl. Budapesten néhány közkerttel, ahol még futkározhatnak is egy kicsit, de az őr mindig a sarkukban van s mindenért szót tesz. Künn a Városliget útjain pedig már nem is igen illik szaladgálni, mert oda leginkább a felnőttek járnak. Itt csak sétálgatni s a padokon üldögélni szokás. Mikor aztán már eleget nézték a tavon úszkáló hattyúkat, kigyönyörködték magukat az üvegházból került virágokban, - melyekből azonban leszakítani egyet sem szabad - akkor megint felülnek a villamosra és szépen hazamennek [...].”50 Magánkezdeményezések azonban voltak a korszakban. így József főherceg, minden bizonnyal saját kiskorú gyermekeire is gondolva, az 1870-es években a Margitsziget fejlesztésének egyik eredeti vonásaként a kicsik igényeire is figyelmet fordított. A tervezett játszókért szinte teljesen egyedülálló volt a korabeli budapesti parkokban: „József főherceg újabban elrendelte, hogy a nagy fogadó közelében egy nagy árnyas helyet gyermekkertté alakíttasson át a jószágigazgatóság, hol a zsenge fiatalság szabadon mozoghasson s tölthesse kedvét. A kert tornászati készülékkel is el lesz látva.”51 A Margitsziget, majd az Üllői úti Népliget illetve a Városmajor-elhelyezkedésénél és közönségének jellegénél fogva-a főváros felnövekvő nemzedékének csak egy része számára biztosíthatta a játék örömét. A probléma megoldására (játszóterek és további parkok illetve a meglevők egy részének biztosítására a gyermekek számára) az 1890-es években hivatalos szinten is kísérlet született. Erről tanúskodik gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata Budapest fő- és székváros közönségéhez:52 „A külföldön tett tapasztalatok és a hivatott szakkörök véleménye szerint a mozgással járó játék azon eszköz, mely alkalmas arra, hogy az ifjúság lankadtságát eltűntesse, testét és lelkét felfrissítse, a gyermekkoron túl is megőrizze az ifjúságnál annyira kívánatos és szükséges elfogulatlanságot és vidámságot és távol tartsa a káros korai érettséget. Elődeink jól ismerték a játék nagy jelentőségét. Korábbi nemzedékeknek örömét és szórakozását képezte. De a megváltozott életviszonyok a családi életet sem hagyták érintetlenül, nagyobb városokban pedig csaknem lehetetlenné tették az ifjúságra néz50 A tavasz városon és falun. Vasárnapi Újság, 1905. 286-287. p. 51 Vasárnapi Újság, 1875. június 27. 413. p. 52 Fővárosi Közlöny, 1893. február 28. l.p.
