Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
22 Tanulmányok Velence a 13-14. században kiépítette ma is létező, emblematikus központi tereit, a 14-15. századi rítusok pedig ide összpontosították a városi identitás valamennyi kifejeződését és alapját. Ezzel azonban kiszorultak korábbi szerepükből az egyes periferikus városnegyedek központjai, amelyek a városi elittel szembehelyezkedő alacsonyabb rétegek térbeli tapasztalatait formálták. A társadalmi térhasználat, a mindennapi térbeli szokások és a lázadások helyszíneinek vizsgálata még jobban megerősíti az eddig nyert képet: a hatalmi központok a hétköznapi gyakorlatok elsődleges színpadaivá váltak, sőt, a városi elittel szembehelyezkedő megmozdulások is ugyanezeken a helyszíneken összpontosultak, azaz nem tudtak alternatív tereket felkínálni/6 A különféle bevonulások, hatalmi rítusok mellett a vallásos körmenetek útvonalának vizsgálata is fontos dolgokat tárhat fel a városi tér megtapasztalásáról. A kör forma általában területet jelöl ki: az úrnapi körmenetek például körüljárják a plébánia egész területét, rögzítik határait; a keresztjáró napok idején (rogationes) viszont éppen a határok átlépése, a város körüli szántóföldek érintése a rítus lényege. Máskor nem a tényleges városi táj képeződik le a menet útvonalában, hanem például az idealizált város képe: az egyenes vonalak, a központ kijelölése a városi tér bonyolult szövetét tiszta formákká alakítják át, a várost átszelő folyó hídjának hangsúlyos érintésével egyesítik a „kettészakadt” közösséget. Esetenként akár a több száz évvel korábbi városi határok idéződnek fel, amikor a menet - hagyományőrző módon - a korábbi, rég megszűnt falak mentén halad. '7 Sőt, egy újonnan kialakított liturgikus szokás előrevetítheti a városi politika urbanizációs szándékait is: egyrészt a körmenet által érintett épületek által képviselt újszerű értékek révén, másrészt viszont a beépítésre váró új területek beemelésével a lakosok ismert, otthonos, bejárt, megtapasztalt területébe.36 37 38 A rítusok térbelisége tehát nem írható le egyetlen egyszerű képlettel, nem egyszerűen tükrözik a város területét, hanem rámutatnak a többféle idősík, múlt jelen és jövő egymást átfedő együttes működésére, a sokféle rituális cselekvés eltérő kontextusára, illetve (csakúgy mint a határok és a térelemek) a városi tapasztalatok összetettségére, a különböző résztvevő csoportok egymás mellett élő stratégiáira. A városi tér használata tehát egyszerre múltba révedés, emlékezet, hatalmi aktus, szándéknyilatkozat, vágykép és kihívás - ezáltal hoz minket közelebb a tér sokrétű, minél összetettebb rekonstrukciójához. 3. A tér mint mikroközeg A harmadik történészi stratégia kitűzött célja egy átfogó, nagy folyamat helyi szintű megjelenítése, úgy azonban, hogy figyelembe veszi a makro- és a mikroszint, az általános és a helyi közti váltással együtt járó módszertani követelményeket. Tehát az adott város társadalmi kontextusa, sajátos problémái, érdekei, helyi hatalmi rivalizása és - a 36 CROUZET-PAVAN 2000. 37 Venard 1977.; Konigson 1975.; Chiffoleau 1990.; Zemon Davis 1981. 38 Boiteux 1991.
