Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
Novák Veronika: A térhasználat kutatása - módszerek és lehetőségek 23 mi szempontunkból lényeges - társadalmi tere adják majd az elbeszélés keretét és főszereplőit. Különösen kézenfekvő, és elsősorban erre találunk megvalósult példákat, jól, talán túlságosan is jól ismert politikai események hosszabb, több évtizedre vagy évszázadra elnyúló sorozatának „térbeli dinamikáját”, „térbeli kifejeződését” nyomon követni egyetlen város közterein, fontos épületeiben. Ezek az elemzések az események térbeli elhelyezését is említő elbeszélő jellegű forrásokat, a helyi erőviszonyokat aprólékosabban feltáró peranyagokat, a városi terek ellenőrzésére vonatkozó helyi szabályozásokat, az építkezésekre, az épületek szerkezeti átalakulásaira, tulajdonos- váltásaira reflektáló írott vagy tárgyi forrásokat használnak fel elsősorban, de jól látható a megelőző megközelítésmódok szükebb, koncentráltabb forráshasználatával szemben a minél szélesebb, minél több szempontot felvonultató merítés igénye. A flandriai városok 12-16. századi történetét, politikai konfliktusait, hatalmi átalakulásait vizsgálja a genti térhasználat szűrőjén keresztül Marc Boone. A 12-13. századi kommuna-mozgalmakban patríciusi irányítás alatt önállósuló, gazdaságilag és politikailag megerősödő városokban a 14. században a városi középréteget alkotó kézművesek nyomása, erőszakos fellépései során a céhek, gildék egyre növekvő hatalmi szerepet vívtak ki maguknak, míg a 15-16. században Burgundia Valois, majd Habsburg urai számos összetűzés, megtorlás árán letörték a városi különállás erőit és betagozták azokat saját kiépülő területi államuk kereteibe. Az első fázis térbeli stratégiáiba illeszkedik a város gazdasági pozícióinak biztosítása kikötők, csatornák építése révén, a város tere fölötti minél teljesebb ellenőrzés megszerzése a magisztrátus jogának ki- terjesztése révén a különféle egyházi immunitások határain belülre is, illetve a városi identitás, a reprezentáció megerősítése az e célokat is szolgáló főterek, harangtornyok, vásárcsarnokok, falak építése, a várost ábrázoló pecsétek használata révén. A második fázisban a városi terek a hatalmi kérdések feletti rituális vagy erőszakos alkufolyamat színtereivé és célpontjaivá váltak. A hatalomátvétel során fontos szerepet játszottak a város utcái, piactere, a tömeget összehívó harang tornya. Az újonnan hatalomra jutott céhek a városközpontot saját hatalmuk jelképeivel próbálták megtölteni nagy városházak, céhházak építése révén, ahol az épület elhelyezkedésétől a külső falak díszítésén át (kardok, bárdok, láncok) a kihirdetések célját szolgáló hatalmas ablakokig és a belső bútorzat elrendezéséig minden ezt hirdette. A vallásos körmenetek átszervezése is ugyanerre szolgált: a menet élén haladó új vezetői rétegek, a céhes jelvények kiemelkedő szerepe és az erőfitogtatás mellett magát az útvonalat is úgy alakították, hogy az egyrészt felölelje a város egész területét, másrészt haladás közben érintse a kézműves negyedeket és az új reprezentációs épületeket is. Végül a harmadik fázis konfliktusai is mélyen belenyúltak a városi tér rituális és épített szerkezetébe: a gyakran botrányba fulladó vagy éppen véres viszályok elsimítását megünneplő, előadó hercegi bevonulások jóval összetettebb és árnyaltabb jelentéssel bírtak, mintha csak díszes ruhájú csoportok egyszerű parádézásai lettek volna a felékesített utcákon. A hercegek és a városi hatóságok összecsapásai ismét a piacterek elfoglalásával jártak. A 15. század közepétől felülkerekedő központi hatalom erődemonstrációi még mélyebben érintették a városi tereket: Liège példát statuáló kifosztása és lerombolása után az egymást követő
