Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)

Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918

MAGYAR ERZSÉBET

BUDAPEST PARKJAI ÉS KÖZÖNSÉGÜK (1870-1918)

A városi, valamint a magántulajdonban lévő, de a nyilvánosság számára megnyitott parkok és kertek fontos szerepet játszottak a 19. századi Pest-Buda társas életében, a különböző társadalmi rétegek önreprezentációjának meghatározó színterei voltak. Az 1870-től 1918-ig terjedő időszak kutatása különösen érdekfeszítő, hiszen ekkor indul meg az ország központjává emelkedő Budapesten olyan zöldterületek kialakítása és fejlesztése, amelyek fontos kulturális, politikai és gazdasági, országos, de esetlegesen az országhatárokon is túlmutató jelentőségű eseményeknek biztosítottak teret. A főváros közparkjai és magánkertjei tehát történeti emlékezetünk meghatározó jelentőséggel bíró helyei, a szónak mind konkrét, mind pedig elvont értelmében. Jobbára ma is létező, élő, folytonosan és ciklikusan változó, valós terek, amelyek egy folytonosan alakuló hagyomány hordozói.

A parkok felkeresése, ami lehetett kényszer, szükségszerűség, kikapcsolódás, szórakozás, a hétköznapok és a különféle ünnepi rituálék elengedhetetlen részét képezte (1. kép). így a városi park a társas élet sokrétű megnyilvánulásainak színtereként kelhetett életre, tölthette be hivatását s válhatott a közösségi emlékezet hordozójává.

1. kép. Vasárnap délután a városligetben (Kiss Ferenc) Forrás: Ország Világ, 1902. 582. p.

Urbs. magyar várostörténeti évkönyv ív. 2009.227-255. p.