Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
228 Tanulmányok A közparkok vizsgálatának fő vonalát eddig - a romantikus tájképi kertstílus példái nyomán - jobbára az esztétikai, illetve stílustörténeti szempont képezte. Azonban úgy vélem, hangsúlyt kell fektetni a közparkoknak a városszerkezetben elfoglalt helyére, valamint az urbanizációs folyamatban betöltött szerepére is. A kutatás eddig legkevésbé vizsgált szempontja, amely a magyar szakirodalomban az utóbbi években került előtérbe Gyáni Gábor kutatásai révén, a közparkoknak az adott város társas életében betöltött szerepe.1 A budapesti parkok közönségének jelen vizsgálata során három szempont érvényesül.2 Egyrészt arra a kérdésre keresek választ, hogy mi módon lehetséges az egyes parkok látogatottságának meghatározása. Másrészt a Városliget, a Népliget, valamint a Margitsziget példája nyomán a parkok közönségének térbeli és időbeli szeparációját elemzem. Végül külön vizsgálat tárgyát képezik a közönség egyik sajátos szegmense, a gyermekek parkhasználatának lehetőségei és korlátái. A közönség összetétele és térhasználata tekintetében nem csupán az egyes parkok között, de az egyes parkokon belül, illetve az időbeli használat vonatkozásában is eltérések figyelhetők meg. A szeparáció tehát sokrétűen nyilvánult meg. A különböző társadalmi rétegeknek megvoltak a maguk parkjai, sétahelyei. Ez a rétegspecifikus parkhasználat, illetve belső tagolódás nyilvánult meg a pesti és a budai Korzón, a Köröndön, majd a Stefánián, az Ellipszen, a Bástyasétányon (itt a lakóhely is fontos szerepet játszott): ezeket elsősorban a felső középosztály és az e fölötti rétegek találkozóhelyeinek tekintették. Ugyancsak egyfajta elitjelleg tapasztalható a Margitsziget esetében is, amelyet azonban az ott rendezett széleskörű ünnepségek időlegesen megbontottak. Az egyéni parkhasználati szokások arra mutatnak rá, hogy a városközponttól távolabb eső, kevésbé népszerű, illetve az alsóbb társadalmi rétegek által látogatott parkok, kertek felkeresésének célja a magányos, háborítatlan pihenés volt (például Deák Ferenc, aki általában a Városligetbe járt, időnként az Orczy-kertbe is ellátogatott). Ugyanez vonatkozik a szokatlan időben tett sétára is (ugyancsak Deák Ferenc üldögélése éjféltájban az Erzsébet téren). 1. A kvantitatív meghatározás lehetőségei és korlátái Míg egyes bécsi parkok esetében olyan adatokkal is rendelkezünk, amelyek alapján, az egyszerű becslésen túl, kisebb-nagyobb pontossággal látogatottságukra is következtethetünk, addig a pest-budai parkokról nincsenek ilyen információink. Az egyes parí Vő. Gyáni 1998. 2 Tanulmányom „ Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek" - a Habsburg Monarchia közparkjai: Magánkertek és városi parkok Buda-Pest társas életében (~1870-1918) - Kitekintéssel Bécsre, Prágára és Zágrábra című doktori disszertációm (ELTE BTK, Művelődéstörténet Doktori Program, 2008) egyik alfejezetének átdolgozott változata.
