Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 207 ismertté. Friedrich Engels 1845-ben jelentette meg A munkásosztály helyzete Angliában című munkáját. A Nagy-Britannia munkásosztályához - a könyvet csak több mint negyven évvel a német kiadás után olvashatta először anyanyelvén a célközönség - címzett bevezetője jól mutatja azt a megfigyelői alapállást, amelyet a korszak számos társadalomtudósa és riportere osztott Engelsszel: „Nem elégedtem meg tárgyam elvont ismeretével, otthonotokban akartalak látni benneteket, meg akartam figyelni mindennapi életeteket, beszélgetni akartam veletek életviszonyaitokról és fájdalmaitokról, tanúja akartam lenni elnyomóitok társadalmi és politikai hatalma ellen vívott harcaitoknak.”7 8 Az adatgyűjtés és a riportok publikálása Engelsnél tehát nem kizárólag az olvasók szórakozását, a velük élő egzotikumra való rácsodálkozást szolgálja, hanem gyakran egészen konkrét társadalmi programot hordoz. Ugyanez a megállapítás érvényes a 19. század második felének legjelentősebb angol újságíró-társadalomtudósára, Henry Mayhew-ra is. A londoni Morning Chronicle-be írt riportjainak 1851-es gyűjteményes kiadása, a London Labour and the London Poor (amely nem Mayhew egyedüli szellemi terméke, munkáját több szerző segítette) egyike a műfaj legnagyobb hatású munkáinak. Mayhew általában az „utca népének” egy-egy foglalkozási ágát mutatja be a munkásokkal készített interjúk segítségével — nem véletlen, hogy manapság az oral history egyik korai előfutárának tekintik. Célja, hogy olvasóinak bemutassa a „veszélyes osztályok” (dangerous classes/ különböző típusait, vagy ahogy ő maga fogalmazott: „A nagyvárosi szegénység teljes egészét fogom szemlélni, három csoportra bontva: azokat, akik akarnak, azokat, akik nem tudnak és végül azokat, akik nem is akarnak dolgozni.”9 A szociális riport a 19. század második felének Amerikájában élte virágkorát. Első jelentős újvilági képviselője a dán bevándorló, Jacob Riis volt, akit a fotótörténészek egyben a szociofotó egyik úttörőjeként tartanak számon.10 Az 1890-ben megjelent How the other Half lives című munkájával párhuzamosan számos olyan oknyomozó riport jelent meg az Egyesült Államokban, amelyek szerzője csavargónak, egyszerű munkásnak öltözve, vagy éppen magát őrültnek tettetve-mint például az első női riporter, Nelly Bly a Ten Days in a Madhouse című oknyomozó riportjában - gyűjtötte a riport elkészítéséhez szükséges információkat. A 20. század elejére kialakult az amerikai újságírótársada- lonmak egy sajátos rétege, az ún. „szennylapátolók” (muckracker).11 Közép-Európában az oknyomozó riport, és ezen belül a szociális riport műfaja néhány évtizeddel később, a 20. század elején jelent meg. A német nyelvterületen hamar elterjedő műfaj számos képviselője tevékenykedett a Monarchiában. A sajtótörténet a németül író prágai újságírót, a „száguldó riporteriként” is emlegetett Egon Erwin Kischt tartja a közép-európai modern oknyomozó riport megteremtőjének; a városant7 Engels 1954.5. p. 8 Máshol a ragged, azaz rongyos vagy a criminal, azaz bűnöző osztályok kifejezést használja. 9 HiMMELFARB 1985. 322. p. ío Vö. Albertini 1996. 11 A kifejezést Theodore Roosevelt amerikai elnöknek szokás tulajdonítani, aki egy 1906-os beszédében használta e szót az oknyomozó riporterekre vonatkoztatva.
