Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
208 Tanulmányok ropológusok és városszociológusok pedig az utóbbi éviztedekben fedezték fel maguknak a német nyelvű szociális riport másik nagy hatású alakját, a magyarországi születésű bécsi újságírót, Max Wintert. De ide sorolandó egy bécsi szerzőpáros is, az újságíró Emil Kläger és az amatőr fotós Hermann Drawe - utóbbi polgári foglalkozását tekintve bíró volt-, akiknek 1908-ban jelent meg Durch die Wiener Quartiere des Elends und Verbrechens című, sokat hivatkozott munkája. A szociális riport egyik legmonumentálisabb vállalkozása azonban nem Bécshez, hanem a legdinamikusabban fejlődő közép-európai nagyvároshoz, Berlinhez kötődik. 1904-ben egy munkásszármazású riporter, Hans Ostwald indította útjára a Großsstadtdokumente címet viselő könyvsorozatot, amelyből végül ötven rész jelent meg. A sorozat-amelyben negyven különböző szerző, köztük számos orvosjogász és újságíró publikált - célja a nagyvárosi élet sajátosságainak, elsősorban árnyoldalainak (szegénység, prostitúció, homoszexualitás, szerencsejátékok) tudományos igényű bemutatása volt. A mintegy 350.000 (!) példányban eladott sorozat jelentőségét mutatja, hogy - amint arra a chicagói városszociológiával foglalkozó újabb szakirodalom is utal - az amerikai városszociológia ökológiai irányzatára (amely mellesleg maga is egy újságírói-riporteri hagyományból kiindulva vált bevett tudománnyá) is nagy hatással volt.12 Láthattuk tehát, hogy a metropoliszok megjelenésével, valamint a nagyvárosi élettel járó társadalmi feszültségek létrejöttével egyidejűleg a modern tömegsajtóban és az alakuló társadalomtudományokban megjelent a szociális gondok, a szegénység és a bűnözés feltérképezésének igénye. De vajon megfigyelhető-e ugyanez az „amerikai méreteket öltő” fejlődést produkáló magyar fővárosban is? A szociális riport Budapesten Budapesten nagyjából a bécsi szociális riport megjelenésével egyidőben, az 1890-es évektől kezdve találkozunk a műfajjal. 1897-ben a Függetlenség című ellenzéki napilap két rendőrségi tudósítója, Révész Gyula és Molnár Márton koldusruhát öltenek, hogy tanulmányozzák a fővárosi szegénységet. „Egyszer, vagy tíz esztendővel ezelőtt, egy párisi újságíró megcselekedte azt a bravúrt, hogy koldusnak öltözött és így tanulmányozta a társadalom páriáinak életét. Miért ne lehetne megcsinálni ezt Budapesten is?” - teszi fel a riport szerkesztői bevezetője a kérdést.13 A megfelelő rendőrségi engedéllyel felszerelkezve - a főkapitány a cikk szerint az ötletre így reagált: „Bravó, végre egy világvárosi eszme!” -, Molnár a Mátyás-templomba megy, Révész pedig a belvárosi plébániatemplomban próbál szerencsét. Kalandjaikat a két álruhás riporter fotójával, valamint a főkapitányi engedély másolatával illusztrálva közölte a Függetlenség. 12 Jazbinsek-Thies 1997. 13 Újságírók álruhában. Függetlenség, 1897. április 18. 108. sz. 3. p.
